A rajongók többsége már a Carbonnál is húzta a száját, így elég magasak voltak az elvárások a következő epizóddal szemben. Az első videó után (amit a bevezető után nézhettek meg) nagyon sokan bizakodóak voltunk, mert ez bizony nagyon szépen nézett ki. Persze innen lehet nagyot koppanni.
(NFS11) Need for Speed - Pro Street
Bár az már a fenti videóból is játszott, hogy ezúttal valószínűleg nem utcai, hanem egy fokkal hivatalosabb rendezvényeken vehetünk részt, de ez még nem lett volna baj. Legalábbis a nagyközönség szerint. Sajnos nekem ez a játék még kimaradt az életemből, így nem tudom elmondani mi a véleményem róla, csak mások véleményére támaszkodghatom, illetve amit láttam a játékból, nem nyerte el a tetszésem. De, ugyanez volt az Underground, MostWanted, Carbon esetében is, szóval lehet hogy idővel kipróbálom, és tetszeni fog. Viszont azt tudom hogy Milán játszott vele, így ha szépen megkérem, ő talán ír valamit róla... ez majd kiderül, szóval most ugorjunk is a következő szörnyűségre, az Undercover-re... azért egy videót kaptok a Pro Streetről is...
(NFS12) Need for Speed - Undercover
Most pedig az egyik legfrissebb játékélményem következik, ugyanis ezt az NFSt játszottam végig legutóbb... Első pillantásra egyáltalán nem jött be, de nem adtam fel, mert jártam már így több játéknál is, úgyhogy adtam neki mégegy esélyt. Kár volt.
Persze ezt így nem lehet kijelenteni, hiszen alapvetően szép játékról van szó, bár a grafikus feldolgozás nekem nagyon a Most Wantedra hajaz ami már ott sem jött be annyira, szóval a látvány sem tökéletes. A történet szerint beépített rendőrök vagyunk, akiknek fel kell göngyölítenie egy ügyet. Ismét élőszereplős filmátvezetések vannak, amik szerintem kifejezetten jól sikerültek, még akkoris, ha a színészi képességeken a legtöbb szereplő esetében még lehetne mit csiszolni. Egyedül Maggie Q hozta az elvárható szintet megjelenésben, bár az élénkvörösre festett ajkak számomra elég taszítóan hatottak, és a színésznő arca számomra Nikitáé, azért jó volt látni játék közben. Még mondom gyorsan azt ami tetszett belőle, aztán jöjjön a feketeleves, mert bizony ez nem volt egy jó játék.
Szóval ami még tetszett az a "Highway Battle", vagyis magyarul talán az autópálya-párharc lehetne a jó szó rá. A lényege, hogy az autópályán lévő forgalomban kell ellenfelünket 300 m távolságra lehagyni, és ez, ha ő nem hibázik bizony elég komoly feladatot jelent. A többijátékmód a megszokott körverseny, sprint, checkpoint, illetve az U2ből származó utcai autósüldözések, így mondhatjuk, hogy a választék nem sikerült túl szélesre. Emellett a karrierben mivel beépülünk, időnként valamilyen feladatot is el kell végezni. Ez általában kimerül (a játék elején) egy-egy autó ellopásában és leszállításában, míg később inkább a riválisok autóját kell lezúzni. A történet nem túl csavaros, és bármennyire is próbálja mindenki sulykolni a F&F-ből megismert szituációt, azaz hogy "nem tartozunk igazából közéjük, le kell kapcsolni őket", én egyszersem éreztem hogy sajnálnám lezúzni a bűnöző kocsiját akivel addig pacsiztam, de lehet hogy velem van a baj.
Egyébként nagy probléma a játékban, hogy a fejlesztés során szerintem elment a pénz a grafikára, az élőszereplős filmecskék leforgatására és az autók lemodellzésére (több mint 50 autó található meg a játékban ami a korábbi játékokhoz képest igen szép szám), ugyanis fizika, mint olyan, nincs a játékban. Az autó ugratások után elpattog, lassítás nélkül 200 km/h-val veszi be a kanyart, és általában úgy közlekedik, mintha sínen futna. Emellett az MI tényleg nagyon buta (nincs rá jobb szó), a rendőrök lerázása nekem eddig először ebben a játékban nem okozott gondot (pedig állítólag a többiben sem túl nehéz), és úgy általában jellemző, hogy ellenfeleink sokkal-sokkal lassabbak nálunk, így a játék elején (aki nem ekkor találkozik először számítógépes játékkal, és nem azt kell keresgélnie, melyik gomb is a gáz) könnyedén verjük ellenfeleinket több 10 másodperccel. ennek kapcsán kb 50-60%os végigjátszásig szinte egyáltalán nem tartogatnak izgalmakat a versenyek, innentől azt mondanám, hogy néha már felbosszantott. Az is baj, hogy az elenfeleink vagy nagyon gyengék (esélytelenek ellenünk), vagy nagyon erősek (mi vagyunk esélytelenek, ha nem hibáznak).
Visszatérve a rendőr módra, több típusú kihívás elé állítanak bennünket: zúzz le X rendőrautót, lépj meg időben, illetve okozz valamennyi kárt az államnak. Sajnos ellenfeleink idiótasága miatt egyik sem okoz nagy nehézséget, így számomra a játék ezen része felejtős volt, inkább versenyezgettem.
Hiba még, hogy a pálya 70%a (vagy több) autópályából áll... jó dolog ezen száguldozni, de a végefelé már igencsak unalmassá válik... a városi részek pedig inkább zavaró kanyarokból állnak, mintsem érdekesek, így hiába a hatalmas játékterület, az ember nem vezet rajta szívesen, inkább a GPS térképről ugrik közvetlenül a versenyekhez. A pénz kérdése szintén érdekes, ugyanis ha az ember nem vesz magának autót egyáltalán, csak az ellenfeleinktől kapottat használjuk (a játék során 5 autót kapunk, és még a szerencsére sincs szükségünk az elnyerésükhöt mint a most wantedban vagy a carbonban, hanem egyszerűen ha nyertünk az adott versenyben, kiválaszthatunk egyet ellenfeleink összes autója közül tetszőlegesen - így játszottam én végig a játékot egy Nissan 240, majd egy Lotus Elise, egy Audi TT, egy Mazda RX-7, egy Lamborghini Gallardo és egy BMW (nemtommilyen, meg kéne nézni) volánja mögött), akkor mindig lesz pénzünk egy új autó esetén az összes, elérhető maximális fejlesztéscsomagot egyből feltenni rá. A játék végén vettem egy Bugatti Veyront, hogy azt a kb 5 versenyt is meg tudjam nyerni, amelyet kisebb kategóriájú kocsival képtelen voltam az ellenfelek (vagy az idő) túl erős beállításai miatt.
Összegezve a játék játszható (ha most azt kérdeznétek hogy ha ilyen szar, miért foglalkoztam vele egyáltalán), és összességében egyáltalán nem olyan vészes ha az ember úgy dönt küzd vele és elfogadja az irányítást, de mégsem ajánlanám senkinek, hogy álljon neki. Sokkal jobb játékok vannak, így nem hiszem, hogy erre kéne pazarolnia az idejét annak, aki a gép előtt punnyad.
Különben is a legjobb az lenne, ha kimennél friss levegőt szívni... ahogy nekem is. Kinyitom az ablakot...
Folytatása következik.
Az U2nél ugyanúgy megragadtam jó ideig, mint akkor rég a HP2-nél, így jó ideig egyáltalán nem léptem tovább a játék következő szintjére... valahogy nem vonzott a Most Wanted, sem a játék megjelenése, sem a játékmód. Pedig - mint azóta kiderült - remek kis játék lett.
(NFS9) Need for Speed - Most Wanted
A Most Wanted az elmúlt két év sötétsége után ismét nappali fényben játszódik. A Grafika az U2höz hasonlít, nem sokat fejlődött, talán az utók szebbek lettek kissé, de a grafikus utógezelés, és az egész játék fakó, barnás megjelenése nekem nagyon nem jött be, úgyhogy hamar ki is kapcsoltam. Az U2höz hasonlóan itt is egy városban vagyunk és versenyzünk, azonban itt már a rendőrökkel is meg kell küzdenünk újra (mennyit jelent hogy nem éjszaka autózunk, nemigaz? :)), és a játék története is fejlődött az előző részhez képest.
Ezúttal már nem képregényszerűen tolják az arcunkba a mesét, hanem élőszereplős jelenetek vannak, bár ismerős arc nekem nem volt a színészek között, és az összes videó annyira túleffektezett, hogy egyáltalán nem hat igazinak. Ez persze nem biztos hogy hátrány, a játék színvilágához illenek az átvezetések. Az alapkoncepció, hogy menő srácként érkezünk a városba, el is kenjük egy helyi srác arcát, majd kihívnak minket egy versenyre, ahol a tét az autónk. Ekkor még nem tudjuk, hogy megbuherálták a kocsit, és így esélyünk sincs megnyerni a versenyt... pár perccel később azt vesszük észre, hogy az autó elveszett, a rendőrök elkaptak, és ott állunk a semmi közepén. Persze semmi sincs veszve, bosszút fogadunk, és visszavágunk a helyi nagymenőnek, csakhogy ehhez fel kell küzdenünk magunkat a feketelistán amihez sok versenyt kell nyernünk és rengeteg borsot törni a rendőrök orra alá. Nem is ecsetelem tovább, szerintem szórakoztató játék. A tuningolás az előző részekhez hasonlóan itt is megvan, a Drift, Street X, URL, és Outrun versenyek eltűntek, valamint a gyorsulások száma is nagyon lecsökkent. Ennek ellenére szerintem szórakoztató és kellően nehéz játékot kaptunk kézhez. Újítás, hogy a fő versenyek után lehetőségünk nyílik elnyerni ellenfelünk autóját (ami rendre erősebb mint a miénk) kis szerencsével, úgyogy érdemes ezzel próbálkozni, mert sok kiadástól kímélhetjük meg magunkat. Egy másik új játékelem az időlassítás ami nagy segítségünkre lehet a rendőrségi útzárak áttörésénél, ha kiismerjük a használatát.
(NFS10) Need for Speed - Carbon
A Carbon ismét visszatér az éjszakai versenyzéshez, és - szerintem - igen szórakoztatóra sikerült darabja az NFS szériának. A történet szerint egy olyan városba térünk vissza, ahonnan egyszer korábban már leléptünk, méghozzá jó sok pénzzel, így mindenki utál minket. Csak egy barátunk van, illetve egy ex-barátnőnk, aki eleinte nagyon kelletlenül segít, de aztán persze idővel rájön, hogy mi nem is vagyunk olyan rosszfiúk... Az élőszereplős átvezetések ezúttal is megvannak, annyi különbséggel, hogy ezúttal 2 színészt felismertem már a szereplők közül. Az igazi színészeket animálva is láthatjuk a játékban, méghozzá néhány verseny előtt után így is mondanak pár szót, ezeknek a modallaknek a szemével egyáltalán nem vagyok kibékülve (hihetetlen gagyi), de egyébként is csak max felbontáson szépek igazán, ettől függetlenül azért felismerhetőek.
Az Undergroundokból megismert Drift átdolgozva, de visszatér, a Gyorsulási versenyek azonban továbbra is hiányoznak a repertoárból. Kaptunk azonban egy új játékmódot, ez pedig a Tokyo Drifthez hasonló kanyonpárbaj, azaz egy szűk, kanyargós hegyi úton kell leszáguldanunk két részletben: először mögötte haladva, minél közelebb hozzá, hogy sok pontot gyűjtsünk, majd a verseny második felében (szintén a pálya tetejéről indulva) elöl haladva, hogy az első fordulóban megmaradt pontjainkat elfogyasszuk. Ha marad pontunk (tehát jobban el tudtunk távolodni átlagosan az ellenféltől mint ő tőlünk), akkor nyertünk. Amire még figyelnünk kell, hogy a korlátok átszakíthatók a kanyarokban, így vigyáznunk kell, nehogy lezuhanjunk.
Újdonság továbbá, hogy nem magunkban versenyzünk, hanem csapattársat vihetünk magunkkal a versenyekre. Ezt nem részletezem, akit jobban érdekel, olvassa al az SG kritikáját. Emellett a városban ellenséges csapatok ellen kell küzdeni, és területeket nyerni tőlük. A tuningolás továbbra is jelen van, kiegészítve az Autosculpt lehetőséggel, ami teljes mértékű testreszabást tesz lehetővé bizonyos elemeknél, pl beállíthatjuk hogy a légterelő az autó hátulján milyen magas, milyen széles, milyen meredek legyen, stb.
A játék egyetlen hibája szerintem hogy a karrierje nagyon rövid, megszállott játékos számára egyetlen nap alatt végigjátszható (de 2 nap alatt kényelmesen). Azonban lehetőségünk van egy kihívássorozat teljesítésére is, illetve 116 (ha jól emlékszem) gyorsverseny is rendelkezésünkre áll mint legyűrendő akadály, így a játékórák száma megnövekedik kisé. Emellett különböző kritériumok teljesítésével (pl 500 000 pont elérés egyetlen drift során) jutalomkártyákat szerezhetünk, amivel újabb festéseket, autókat nyerhetünk. Összességében szerintem szórkaoztató, és látványos játékot kaptunk.
Egy kis érdekesség: először a Carbonnal Wii-n játszottam, és nagyon nem tetszett, az az igazság, de ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az irányítás marha szar volt. Már bocsánat. A Most Wanted meleg barnasága után a hűvös, kék alapszínű játék remek kontrasztot mutatott, és felettébb szórakoztató játékmenete miatt én apróbb hibáit is bőven elnézem...
Folytatása következik.
Bár 2003ban megjelent az Underground, majd innentől évente jöttek az újabb játékok, én negyon sokáig maradtam a régi klasszikusnál, és csak 2007ben jutottam odáig, hogy elkezdjem bepótolni a lemaradást.
(NFS 7) Need for Speed - Underground
Az Undergrounddal új irányt vett fel a sorozat: az eddigi nappali versenyeket, a szép pályákat felváltotta az éjszaka sötétje és egy neonfényben fürdő nagyváros. Bevallom, először nem nagyon jött be a játék, amikor kb 2005 tájékán belepillantottam, de ahogy a szobatársaim a kollégiumban állandóan különböző játékokat nyóztam, úgy én is kedvet kaptam hozzá, és elővettem ezt a darabot.
Alapvetően a játék zenéinek nagyrésze nem az én zenei ízlésemet tükrözi, viszont mégis nagyon megszerettem ezt a soundtracket a játék közben, ahogy a játék maga is magával ragadott. A menüje egyáltalán nem tetszik, ez tény, de ettől eltekintve a versenyek szórakoztatóak és látványosak voltak. Több új versenymód is megjelent a játékban (gyorsulás, drift), valamint az autók tuningolása nyújtott új élményeket. A játékot nem volt időm teljesen felfedezni, ugyanis Gábor (szobatárs) nagyon rágta a fülem hogy álljak neki a második résznek hogy játszhassunk egymás ellen is, de én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy legalább végigjátszom, ennél többet viszont azóta sem foglalkoztam a játékkal. Viszont nem is nagyon bánom, mert amit utána a folytatástól kaptam, azt soha nem felejtem.
(NFS8) Need for Speed - Underground 2
Az U2 (Pietro, ez az a játék :)) bár nevében az előző rész folytatása, valójában nagyon sok újdonságot hozott. Megmaradtak a nagy sikerű játékmódok (gyorsulási verseny, drift), és kiegészültek a Street X és az URL versenyekkel. Előbbi egy Driftpályához hasonló rövid zárt pályán zajlik, ahol a verseny azon áll vagy bukik, hogy hibázol a kanyarban vagy sem, nekikoccansz a falnak vagy sem, az URL versenyek pedig épített pályán (vagy a repülőtéren) lezavart versenyek voltak, ami kiragadott egy rövid időre a városi forgalomból.
Viszont ami mindezeknél is fontosabb, az a "szabad" kóborlás volt a városban. Ugyanis, míg az első részben egy komplett város volt a pálya, de csak a menüből léphettünk be az egyes eseményekre, úgy itt a garázsból kigördülve magunk autókázhatunk el a versenyek indulópopntjára, vagy épp a boltba, mert a tuning az itt sem maradhatott ki a játékból. Újítás továbbá, hogy a játéknak immár története van, ami nem bonyolult ugyan, de élvezetesebbé teszik a játékot (első alkalommal) a képregény formájában fel-felvillanó történeti elemek.
Mondanom sem kell, máig nagy kedvencem ez az epizód. Grafikailag szerintem nem nagyon támadható, hozza az elvártat, a pálya különböző részei izgalmas versenyeket kínálnak (gyártelep, hegyvidék), a tuning sokkal változatosabb lehetőségeket kínál mint az első rész, és a kedvenc autóját is biztosan megtalálja mindenki. Mind az egyjátékos mód, mind a LAN párbajok kellemes emlékekként élnek bennem, és talán nincs mégegy játék, amit ennyiszer végigjátszottam volna.
Folytatása következik.
Akik ismernek, tudják, hogy nem nagyon játszom számítógépes játékokkal, és ha mégis, akkor leginkább arcade autóversenyzős progikkal... persze van néhány kivétel, de most mégis inkább a Need for Speed sorozatról szeretnék mesélni egy kicsit...
Valószínűleg a játékoktól legtávolabb állóknak is ismerősen cseng a Need for Speed (a továbbiakban NFS) név... rengeteg kritikát lehet a különböző epizódokról olvasni a neten, így nem korszakalkotó semmiképp az írásom, de most olyan jól esik írni valamiről, elterelni a gondolataim.
Szóval, én először a sorozat 2. részével találkoztam. Ha utánaolvas az ember, mindenhol azt találja interneten, hogy a második rész sokkal kisebb sikereket ért el mint az első, pedig személy szerint nekem jobban tetszett. Igaz, nem voltak magasak az igényeim, és az első részt csak jóval később, a 6. rész megjelenése után vehettem képzbe, amikor már teljesen más grafikát szokott meg az ember szeme, így lehet hogy nem véletlen, hogy az első rész már soha nem került be a kedvenceim közé. Mindenestre, mint említettem, a 2. résszel találkoztam először, és már akkor eldöntöttem, hogy nekem ez a játék kell, ha lesz olyan gépem, amin elfut. Akkoriban ugyanis még csak egy DOS rendszerű 486os gépem volt otthon (vagy talán az sem), ez meg ugye Windows platformra íródott játék volt tudtommal.
Ezután ugyanannál az ismerősömnél találkoztam a 4. résszel is, ami sokak szerint sokkal jobb, mint a 2. epizód, nekem ugyanakkor sokkal kevésbé jött be. A grafika rengeteget változott, az éles, kontúros autókat felváltották az "elmosódott", bár valósághűbb modellek. Gyerekfejjel nekem a változás nem jött be, szívesebben láttam a napfényes pályán egy éles kontúrú citromsárga ferrarit, mint egy ezüstszürke autót a borongós hegyi utakon. Ez van.
Máig bánom, hogy a sokak szerint legjobb NFS-t (a 3. részt) nem próbáltam. Talán az van bennem, hogy ugyanúgy járnék, mint az első résszel: nem tudnék elvonatkoztatni attól, hogy nem mai darab, mivel most ismerem meg, és nem fedezném fel a rejtett szépségeket, amik akkoriban naggyá tették a játékot. Félreértés ne essék, nem tartom magam felületesnek, de aki akkoriban találkozott a játékkal, annak most nagy kedvence lehet, mint nekem a Viper racing, de félek, hogy engem csak szájhúzásra késztetne a kezdetleges grafika, a maitól eltérő menü, és az irányítás, mert azért valljuk be, nagyot fejlődtek a számítógépes játékok ilyen téren az elmúlt 15 évben...
Az 5. részt egyszer próbáltam, de miután rájöttem, hogy csak Porschék vannak benne, egyből letettem róla, hogy komolyabban játsszak vele: egyszerűen nem ragadott magával. Az első NFS amit végigjátszottam (majdnem), az a 2002-es Hot Pursuit 2 volt.
(NFS 6) Need for Speed - Hot Pursuit 2.
Ellentétben a nagyközönséggel, nekem ez a játék tetszett... igaz, ezt nem sokkal a megjelenés után kaptam kézhez (bár csak közel egy évvel később lett olyan gépem amin játszhatóan futott), így a grafikai elvárásoknak tökéletesen megfelelt, hatalmas előrelépés volt az 5. részhez képest. A játék 4 helyszínre kalauzol el bennünket, 4 külön helyszín, ahol több, egymásba fonódó pálya húzódik. Kétféle játékmódból választhatunk, amely igazából csak annyi különbséget jelent, hogy jöjjenek-e ellenünk a rend őrei, vagy ne. A játék szerkezete mindkét játékmódban egy fa-rendszerű kihívássorozat, csak akkor léphetünk tovább a következő versenyekre, ha az őket blokkoló versenyen legalább mádoik helyen végeztünk. Az autók szépek, a környezet szép, számomra szórakoztató játék volt (és az még ma is). Eddigi legnagyobb fokú végigjátszásom során minden versenyt megnyertem, csak egyetlen eseményen értem el ezüstérmet: Az egyik olyan pályán, ahol nekem kell Rendőrként játszanom.
Folyatatása következik.
Nem tudom, hogy kiraktam-e már, amennyiben igen akkor bocsánat... de ez a szám... még mindig... borsódzik tőle a bőröm... talán majd írok egyszer a filmről is...
A fuldoklás művészete
Kíváncsi vagyok, honnan is indult ez az egész arról, hogy az életed pillanatai villannak fel a szemed előtt miközben fuldokolsz, vajon a pánik, vagy maga az alámerülés ténye, az kelt riadalmat ahogy nő a nyomás, vagy az elmúlt évtizedek bűnei zúznak össze a kétségbeesett, utolsó másodpercekben.
Miután leesel egy gőzhajóról, vagy pedig elsodor az árhullámok rohanása, nem remélhetnél egy kényelmesebb visszatekintést, mint hogy egy láthatatlan kéz lapozgatja az oldalakat egy fényképalbumban - ahogy megülsz egy pónit, vagy elfújod a gyertyákat egy kúpos kalapban.
Mit szólnál inkább egy rövid animációs filmhez, egy prezentációhoz? Az életed egy esszében, vagy egy fotómontázsban kifejezve? Nem lenne egy másik forma jobb, mint a hirtelen villanások? Az egész létezésed az arcod előtt csak egy szemöldök-perzselő robbanás, semmi háromkötetes életrajz, ahogy elképzelted.
A túlélők azt mesélték, hogy ragyogó ott... az igazság villámai cikáznak a vízben, a végső fény, mielőtt minden fény kialszik, rádömlik hatalmas tartalma. De ha valami tényleg felvillan a szemed előtt ahogy süllyedsz lefelé, az valószínűleg csak egy hal...
Gyors, elmosódott, lekerekített ezüst villanásként suhan el, amely egyáltalán nem törődik az életeddel, vagy a haláloddal. Az áradat elragad, vagy a tó elfogad mindenestül ahogy süllyedsz a gazos, rendetlen fenék felé, magad mögött hagyva mindazt, amit már elfelejtettél, a felszínt, amit már birtokba vettek a magas felhők.
Nyilván nem hibátlan fordítás, de tőlem ennyi tellett így hirtelen. Lehet kommentelni, ki mit szól hozzá (magához a "vershez"), illetve hogy mit hogyan lehetne jobban fordítani persze...
Ezeknek az amcsiknak van érzékük hozzá, hogyan kell időjárás-jelentést készíteni...
Ööö... hol hány fok? Nem figyeltem...
Utolsó kommentek