Az U2nél ugyanúgy megragadtam jó ideig, mint akkor rég a HP2-nél, így jó ideig egyáltalán nem léptem tovább a játék következő szintjére... valahogy nem vonzott a Most Wanted, sem a játék megjelenése, sem a játékmód. Pedig - mint azóta kiderült - remek kis játék lett.

(NFS9) Need for Speed - Most Wanted

SG kritika

A Most Wanted az elmúlt két év sötétsége után ismét nappali fényben játszódik. A Grafika az U2höz hasonlít, nem sokat fejlődött, talán az utók szebbek lettek kissé, de a grafikus utógezelés, és az egész játék fakó, barnás megjelenése nekem nagyon nem jött be, úgyhogy hamar ki is kapcsoltam. Az U2höz hasonlóan itt is egy városban vagyunk és versenyzünk, azonban itt már a rendőrökkel is meg kell küzdenünk újra (mennyit jelent hogy nem éjszaka autózunk, nemigaz? :)), és a játék története is fejlődött az előző részhez képest.

Ezúttal már nem képregényszerűen tolják az arcunkba a mesét, hanem élőszereplős jelenetek vannak, bár ismerős arc nekem nem volt a színészek között, és az összes videó annyira túleffektezett, hogy egyáltalán nem hat igazinak. Ez persze nem biztos hogy hátrány, a játék színvilágához illenek az átvezetések. Az alapkoncepció, hogy menő srácként érkezünk a városba, el is kenjük egy helyi srác arcát, majd kihívnak minket egy versenyre, ahol a tét az autónk. Ekkor még nem tudjuk, hogy megbuherálták a kocsit, és így esélyünk sincs megnyerni a versenyt... pár perccel később azt vesszük észre, hogy az autó elveszett, a rendőrök elkaptak, és ott állunk a semmi közepén. Persze semmi sincs veszve, bosszút fogadunk, és visszavágunk a helyi nagymenőnek, csakhogy ehhez fel kell küzdenünk magunkat a feketelistán amihez sok versenyt kell nyernünk és rengeteg borsot törni a rendőrök orra alá. Nem is ecsetelem tovább, szerintem szórakoztató játék. A tuningolás az előző részekhez hasonlóan itt is megvan, a Drift, Street X, URL, és Outrun versenyek eltűntek, valamint a gyorsulások száma is nagyon lecsökkent. Ennek ellenére szerintem szórakoztató és kellően nehéz játékot kaptunk kézhez. Újítás, hogy a fő versenyek után lehetőségünk nyílik elnyerni ellenfelünk autóját (ami rendre erősebb mint a miénk) kis szerencsével, úgyogy érdemes ezzel próbálkozni, mert sok kiadástól kímélhetjük meg magunkat. Egy másik új játékelem az időlassítás ami nagy segítségünkre lehet a rendőrségi útzárak áttörésénél, ha kiismerjük a használatát.

(NFS10) Need for Speed - Carbon

SG kritika

A Carbon ismét visszatér az éjszakai versenyzéshez, és - szerintem - igen szórakoztatóra sikerült darabja az NFS szériának. A történet szerint egy olyan városba térünk vissza, ahonnan egyszer korábban már leléptünk, méghozzá jó sok pénzzel, így mindenki utál minket. Csak egy barátunk van, illetve egy ex-barátnőnk, aki eleinte nagyon kelletlenül segít, de aztán persze idővel rájön, hogy mi nem is vagyunk olyan rosszfiúk... Az élőszereplős átvezetések ezúttal is megvannak, annyi különbséggel, hogy ezúttal 2 színészt felismertem már a szereplők közül. Az igazi színészeket animálva is láthatjuk a játékban, méghozzá néhány verseny előtt után így is mondanak pár szót, ezeknek a modallaknek a szemével egyáltalán nem vagyok kibékülve (hihetetlen gagyi), de egyébként is csak max felbontáson szépek igazán, ettől függetlenül azért felismerhetőek.

Az Undergroundokból megismert Drift átdolgozva, de visszatér, a Gyorsulási versenyek azonban továbbra is hiányoznak a repertoárból. Kaptunk azonban egy új játékmódot, ez pedig a Tokyo Drifthez hasonló kanyonpárbaj, azaz egy szűk, kanyargós hegyi úton kell leszáguldanunk két részletben: először mögötte haladva, minél közelebb hozzá, hogy sok pontot gyűjtsünk, majd a verseny második felében (szintén a pálya tetejéről indulva) elöl haladva, hogy az első fordulóban megmaradt pontjainkat elfogyasszuk. Ha marad pontunk (tehát jobban el tudtunk távolodni átlagosan az ellenféltől mint ő tőlünk), akkor nyertünk. Amire még figyelnünk kell, hogy a korlátok átszakíthatók a kanyarokban, így vigyáznunk kell, nehogy lezuhanjunk.

Újdonság továbbá, hogy nem magunkban versenyzünk, hanem csapattársat vihetünk magunkkal a versenyekre. Ezt nem részletezem, akit jobban érdekel, olvassa al az SG kritikáját. Emellett a városban ellenséges csapatok ellen kell küzdeni, és területeket nyerni tőlük. A tuningolás továbbra is jelen van, kiegészítve az Autosculpt lehetőséggel, ami teljes mértékű testreszabást tesz lehetővé bizonyos elemeknél, pl beállíthatjuk hogy a légterelő az autó hátulján milyen magas, milyen széles, milyen meredek legyen, stb.

A játék egyetlen hibája szerintem hogy a karrierje nagyon rövid, megszállott játékos számára egyetlen nap alatt végigjátszható (de 2 nap alatt kényelmesen). Azonban lehetőségünk van egy kihívássorozat teljesítésére is, illetve 116 (ha jól emlékszem) gyorsverseny is rendelkezésünkre áll mint legyűrendő akadály, így a játékórák száma megnövekedik kisé. Emellett különböző kritériumok teljesítésével (pl 500 000 pont elérés egyetlen drift során) jutalomkártyákat szerezhetünk, amivel újabb festéseket, autókat nyerhetünk. Összességében szerintem szórkaoztató, és látványos játékot kaptunk.

Egy kis érdekesség: először a Carbonnal Wii-n játszottam, és nagyon nem tetszett, az az igazság, de ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az irányítás marha szar volt. Már bocsánat. A Most Wanted meleg barnasága után a hűvös, kék alapszínű játék remek kontrasztot mutatott, és felettébb szórakoztató játékmenete miatt én apróbb hibáit is bőven elnézem...

Folytatása következik.

A bejegyzés trackback címe:

https://unalomblog.blog.hu/api/trackback/id/tr402613075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása