Akik ismernek, tudják, hogy nem nagyon játszom számítógépes játékokkal, és ha mégis, akkor leginkább arcade autóversenyzős progikkal... persze van néhány kivétel, de most mégis inkább a Need for Speed sorozatról szeretnék mesélni egy kicsit...

Valószínűleg a játékoktól legtávolabb állóknak is ismerősen cseng a Need for Speed (a továbbiakban NFS) név... rengeteg kritikát lehet a különböző epizódokról olvasni a neten, így nem korszakalkotó semmiképp az írásom, de most olyan jól esik írni valamiről, elterelni a gondolataim.

Szóval, én először a sorozat 2. részével találkoztam. Ha utánaolvas az ember, mindenhol azt találja interneten, hogy a második rész sokkal kisebb sikereket ért el mint az első, pedig személy szerint nekem jobban tetszett. Igaz, nem voltak magasak az igényeim, és az első részt csak jóval később, a 6. rész megjelenése után vehettem képzbe, amikor már teljesen más grafikát szokott meg az ember szeme, így lehet hogy nem véletlen, hogy az első rész már soha nem került be a kedvenceim közé. Mindenestre, mint említettem, a 2. résszel találkoztam először, és már akkor eldöntöttem, hogy nekem ez a játék kell, ha lesz olyan gépem, amin elfut. Akkoriban ugyanis még csak egy DOS rendszerű 486os gépem volt otthon (vagy talán az sem), ez meg ugye Windows platformra íródott játék volt tudtommal.

Ezután ugyanannál az ismerősömnél találkoztam a 4. résszel is, ami sokak szerint sokkal jobb, mint a 2. epizód, nekem ugyanakkor sokkal kevésbé jött be. A grafika rengeteget változott, az éles, kontúros autókat felváltották az "elmosódott", bár valósághűbb modellek. Gyerekfejjel nekem a változás nem jött be, szívesebben láttam a napfényes pályán egy éles kontúrú citromsárga ferrarit, mint egy ezüstszürke autót a borongós hegyi utakon. Ez van.

Máig bánom, hogy a sokak szerint legjobb NFS-t (a 3. részt) nem próbáltam. Talán az van bennem, hogy ugyanúgy járnék, mint az első résszel: nem tudnék elvonatkoztatni attól, hogy nem mai darab, mivel most ismerem meg, és nem fedezném fel a rejtett szépségeket, amik akkoriban naggyá tették a játékot. Félreértés ne essék, nem tartom magam felületesnek, de aki akkoriban találkozott a játékkal, annak most nagy kedvence lehet, mint nekem a Viper racing, de félek, hogy engem csak szájhúzásra késztetne a kezdetleges grafika, a maitól eltérő menü, és az irányítás, mert azért valljuk be, nagyot fejlődtek a számítógépes játékok ilyen téren az elmúlt 15 évben...

Az 5. részt egyszer próbáltam, de miután rájöttem, hogy csak Porschék vannak benne, egyből letettem róla, hogy komolyabban játsszak vele: egyszerűen nem ragadott magával. Az első NFS amit végigjátszottam (majdnem), az a 2002-es Hot Pursuit 2 volt.

(NFS 6) Need for Speed - Hot Pursuit 2.

SG kritika

Ellentétben a nagyközönséggel, nekem ez a játék tetszett... igaz, ezt nem sokkal a megjelenés után kaptam kézhez (bár csak közel egy évvel később lett olyan gépem amin játszhatóan futott), így a grafikai elvárásoknak tökéletesen megfelelt, hatalmas előrelépés volt az 5. részhez képest. A játék 4 helyszínre kalauzol el bennünket, 4 külön helyszín, ahol több, egymásba fonódó pálya húzódik. Kétféle játékmódból választhatunk, amely igazából csak annyi különbséget jelent, hogy jöjjenek-e ellenünk a rend őrei, vagy ne. A játék szerkezete mindkét játékmódban egy fa-rendszerű kihívássorozat, csak akkor léphetünk tovább a következő versenyekre, ha az őket blokkoló versenyen legalább mádoik helyen végeztünk. Az autók szépek, a környezet szép, számomra szórakoztató játék volt (és az még ma is). Eddigi legnagyobb fokú végigjátszásom során minden versenyt megnyertem, csak egyetlen eseményen értem el ezüstérmet: Az egyik olyan pályán, ahol nekem kell Rendőrként játszanom.

Folyatatása következik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.