Azdedurva... azdedurva, azdedurva, azdedurva... hát ez most kellett így egy kis pihenésnek...

"Azt mondják, becsaptak, hogy nem az ő szíve volt, hanem egy állaté. Talán egy szarvasé, vagy vadkané. Ezt mondják, de tévednek.
Mások (és ez az ő műve, nem az enyém), hogy nekem adták a szívét és én megettem. A hazugságok és féligazságok úgy kavarognak, akár hópelyhek a szélben, eltakarják azt, amit láttam, amire emlékszem. Olyan táj, amit havazás után nem lehet fölismerni, ilyenné tette az életemet.
[...]
Nem mentem velük. Nappal vitték el, amíg aludt, amikor a leggyengébb volt. Az erdő súrújébe vitték, ott kigombolták a blúzát és kivágták a szívét, aztán otthagyták holtan, egy vízmosásban.
Az erdő sötét hely, sok királyság határa: senki sem olyan ostoba, hogy fennhatóságot követeljen fölötte. Törvényenkívüliek élnek ott és rablók, akár a farkasok. Az ember keresztülvághat az erdőn úgy, hogy senkivel sem találkozik, de mindenütt tekintetek követik útját.
Elhozták a szívét. Tudom, hogy az övé volt - nincs olyan őz, vagy szarvas, aminek halála után is tovább dobog a szíve"

Aki még nem ismeri a történetet, annak hamarosan behúzom az egészet... fúúú...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.