Egy játékbemutató. Namármost előre szólok, hogy zombis, úgyhogy aki nem bírja a témát az ne nézze meg, de nekem a végére könny gyűlt a szemembe, és a videó vágásának alapötlete szerintem nagyon jó... a filmbuzin találtok linket egy kronológiai sorrendbe vágott verzióhoz, de ez sokkal jobb...
Kezdett nagyon meleg lenni a vízben. A növények - bár ők nem tudták magukról, hogy azok lennének - elődjei úgy vélték, biztosan van ennél kellemesebb élettér is, mint a mostani sekély vizek. Persze kellemes volt, úszni az árral, és lógatni a lábukat - ami persze nekik még nem volt, de ez olyan mai szófordulat a semmittevésre - és zöldre festeni a vizet, de ennél mégis többre vágytak.
Később rájöttek, hogy a vízparton is meg lehet élni, a földből megszerezhetik a szükséges folyadékot és sókat, az égből pedig rendszeresen vízcseppek zúdulnak rájuk, ami igazán frissítő zuhanyt jelent. Először félénken léptek ki a tengerekből, majd lassan felbátorodva egyre messzebb merészkedtek, egyre erősebb szárat, leveleket növesztettek, és úgy általánosságban egyre nagyobbra nőttek. Jól érezték magukat a szabad levegőn, amely széndioxid-dús volt a korai Földön, az üvegházhatás miatt az átlaghőmérséklet kellemesen magas volt, a napfény simogatta a leveleket, és energiát biztosított a fotoszintézishez. Minden csodálatos volt.
A fák egyre nagyobbra nőttek, úgy képzelték, semmi és senki nem szab nekik határt. Az egyenlítő környékét csodálatos erdőségek borították, buja, zöld növényzet. Az óvatosabb növények, akik odafigyeltek a környezetre - tudósok, ma azt mondanánk - persze figyelmeztették a hatalmas fákat, hogy nem lesz ennek jó vége, és hogy rengeteg káros oxigént juttatnak a légkörbe, miközben elhasználják a jótékony széndioxidot, amely az egyik legfontosabb tényező az életükben. A fák azonban nem hallgattak az okosabb növényekre. Ők továbbra is nyújtózkodtak, nőttek, termelték az oxigént, és fogyasztották a széndioxidot.
Földtörténeti szempontból kis idő múlva azt vették észre, hogy a levegő már nem olyan kellemesen meleg, mint fiatalkorukban, vagy apáik, nagyapáik idejében. A nap ugyanúgy sütött, ugyanúgy melengette őket, ám a levegő mégis hűlni kezdett... a jégkorszakot emlegető hangok felerősödtek, de ekkor már nem lehetett mit tenni. Többezer éves fejlődést, kis moszatból hatalmas fává nem lehetett egyik pillanatról a másikra elfelejteni, visszacsinálni, és hiába próbáltak a légkörből minél kevesebb széndioxidot felhasználni, nem ment. Az üvegházhatás csökkent, a Föld szép lassan elkezdett kihűlni... megduzzadtak a sarki jégsapkák, majd hihetetlen sebességgel kezdtek terjeszkedni a kisebb szélességi körök felé a szárazföldön... mindent beborított a hó és a jég.
A fák kétségbeestek. "Tönkretettük a bolygót, Földünket!" suttogták mindenhonnan, és tudták, ez hát a vég. A hidegben nem élhették túl az elkövetkezendő éveket, így lassan beletörődtek a sorsukba, és szép lassan kipusztultak.
A Föld jópár évezreden át fagyott volt. Aztán egyszercsak megrázta magát, ledobta a jégtakarót, és újraéledt... újra megjelentek a növények, az állatok, és sok sok évvel később az ember is. Ma az ember pont az ellenkezőjét teszi, mint régebben a fák. A környezetvédők szívesen hangoztatják azt a szlogent, hogy "Tönkretesszük földünket". Ez nem igaz. A Földet nem tudjuk tönkretenni. Ha tönkretesszük rajta saját életkörülményeinket, talán kihalunk, elpusztulunk mindannyian, de a bolygó attól még itt marad, majd ismét helyreállítja magát, és újra megjelenik rajta az élet. Amíg az is kiirtja magát...
Hm... gyengébb idegzetűeknek nem javaslom a következő irományt, akinek viszont van gyomra hozzá, annak érdemes lehet elolvasni. Neil Gaiman tollából származik, és semmiképpen sem egy gyermekeknek szánt tanmese. A történetet ide kattintva érhetitek el.
Az élet... folyton ezt halljuk... a híradóban, az emberek közte, folyton arról van szó, hány ember vesztette életét, hányan sérültek meg, milyen szerencsétlenség történt. Tényleg szükségünk van ezekre a tudósításokra?
Miért csak ennek van hírértéke? Az élet múlandó, ezt mindannyian jól tudjuk. Mégis olyan nagy feneket kerítünk neki, ha valaki, vagy valakik meghalnak. Nem értem.
Az elmúlt két nap (Forma-1es berkeken belül) attól volt hangos, hogy Robert Kubica súlyosan megsérült, lehet hogy amputálni kell a karját (azóta kiderült hogy szerencsére nem, de egy évet valószínűleg így is kihagy). Hobbijának hódolt (Rally), és egyszercsak bekövetkezett a baj, ami kettétörheti eddig felfelé ívelő karrierjét.
Az élet veszélyes. Ma mikor hazafelé jöttem, egy szétroncsolódott motorkerékpár mellett haladtunk el a busszal (az út egy időre le is volt zárva). Később megtudtam hogy a sofőr meghalt...
Oly törékeny az élet... bármikor, bármi történhet velünk, ha belegondolunk, mennyi baleset történhet. Kimegyünk a forgalomba, elektromos áramot használunk, éles pengékkel dolgozunk... és még sorolhatnám. Senki nem garantálhatja, hogy megéljük a holnapot.
Az életnél nincs veszélyesebb sport. Eddig még mindenki belehalt...
A teljes történetet a továbbra kattintva érhetitek el... a 18+ nem vicc, bár annyira nem durva, de... na mindegy, szóval nem vicc, sok tabutémát érint...
"Nem tudom, miféle szerzet ez a lány. Senki sem tudja. Az anyja belehalt abba, hogy megszülte, de ez még nem magyaráz meg semmit.
Azt mondják, bölcs vagyok, de tévednek, mert csak töredékeket, az időben megdermedt pillanatokat láttam meg a víz felszínén, vagy a tükrömben. Ha bölcs lennék, nem próbálom megváltoztatni, amit láttam. Ha bölcs lennék, megöltem volna magam, melőtt találkoztam vele, mielőtt először találkoztam az apjával.
Bölcs és boszorka, mondják rám. Álmaimban és a tükröződésekben láttam a férfi arcát: tizenhat évig álmodoztam róla, mielőtt átlovagolt a hídon aznap reggel és a nevemet tudakolta. Fölsegített a lovára és együtt mentünk el kis kunyhómba, hol arcomat aranyló hajába temettem. A legjobbat akarta, királyi joga volt.
Szakálla rézvörös volt, de nem a királyt láttam benne, akkoriban még mit sem tudtam az uralkodókról. A szerelmem volt. Mindent elvett tőlem, amit akart, királyi jogán kérte, de másnap visszatért hozzám és a következő napon is: szakálla oly vörös, haja oly arany volt, szeme a nyári ég kékje, bőre bronzszínű a nap sugaraitól.
Leánya még gyermek volt: alig öt éves lehetett, amikor a palotába érkeztem. Toronybéli szobájában anyja képe lógott a falon - magas asszony, haja sötét, akár a tölgyfa, a szeme mogyoróbarna. Leánya halottsápadtnak látszott hozzá képest.
A leány nem evett velünk.
Nem tudom, hol étkezett."
Azdedurva... azdedurva, azdedurva, azdedurva... hát ez most kellett így egy kis pihenésnek...
"Azt mondják, becsaptak, hogy nem az ő szíve volt, hanem egy állaté. Talán egy szarvasé, vagy vadkané. Ezt mondják, de tévednek.
Mások (és ez az ő műve, nem az enyém), hogy nekem adták a szívét és én megettem. A hazugságok és féligazságok úgy kavarognak, akár hópelyhek a szélben, eltakarják azt, amit láttam, amire emlékszem. Olyan táj, amit havazás után nem lehet fölismerni, ilyenné tette az életemet.
[...]
Nem mentem velük. Nappal vitték el, amíg aludt, amikor a leggyengébb volt. Az erdő súrújébe vitték, ott kigombolták a blúzát és kivágták a szívét, aztán otthagyták holtan, egy vízmosásban.
Az erdő sötét hely, sok királyság határa: senki sem olyan ostoba, hogy fennhatóságot követeljen fölötte. Törvényenkívüliek élnek ott és rablók, akár a farkasok. Az ember keresztülvághat az erdőn úgy, hogy senkivel sem találkozik, de mindenütt tekintetek követik útját.
Elhozták a szívét. Tudom, hogy az övé volt - nincs olyan őz, vagy szarvas, aminek halála után is tovább dobog a szíve"
Aki még nem ismeri a történetet, annak hamarosan behúzom az egészet... fúúú...
Az Undercover szörnyűsége után az EA games bejelentette, hogy három NFS-en kezd dolgozni párhuzamosan. Az egyik a PSPre tervezett Nitro lesz, amivel nem játszottam, de a netes videók alapján kár szót vesztegetni rá, szerintem gagyi, de aki játszott vele, annak hajrá, meg lehet cáfolni. A második a Shift, ami egy szimulátorhoz hasonló játék lesz, és a World, ami egy Online játékot jelent. Ezzel szintén nem játszottam, de ránézésre a 2010-es Hot Pursuit grafikáját hozza és a visszajelzések is jók róla, így arról látatlanban sem tudok (és nem is akarok) semmi rosszat mondani.
(NFS13) Need for Speed - Shift
A Shiftet nagy várakozás előzte meg, ami szinte csodaszámba megy, ahhoz képest hogy miket adtak ki Need for Speed címen az elmúlt években. Ehhez képest 2009ben végre egy jó játékot vehettek kézbe a rajongók, ami bár szinte teljesen más irányt képviselt mint a korábbiak, azért igen szórakoztatóra és eseménydúsra sikeredett.
Én sajnos nem sokat tudtam játszani vele (nincs ugye megfelelő erőművem hozzá), de szobatársam gépén igen szépen elfut, és mivel ő sokat nem volt a szobában az elmúlt egy évben, ezért többet tudtam a gépénél ülni (az utolsó 3 NFSt egyébként az ő gépén játszottam végig, sőt a Carbont is, de az mostmár nálam is fut otthon, igaz nem max grafikán). A Shifttel nyár elején játszottam egy keveset, az alacsonyabb kategóriás versenyeket futottam le, és alapjában véve tetszett amit láttam. Az UChez képest remek fizika, csodálatos grafika uralja a játékot, bár az épített versenypályákon való körözgetés bennem egy kis hiányt ébresztett a közutak irányába, de ettől függetlenül jó játéknak mondanám. Majd talán ha nekem is lesz olyan gépem amin elfut, részletesebben is beszámolhatok róla.
(NFS14) Need for Speed - Hot Pursuit
A Shift sikerei után az EA games új fejlesztőt, a Criteriont bízta meg a széria legújabb darabjának megalkotásával, ami jó döntésnek bizonyult. A Hot Pursuit szerinem egy remek játék lett, a 2. részhez hasonlóan egyetlen verseny van amit nem tudtam arany szintűre megcsinálni, ott csak az ezüst sikerült. A játéknak vannak érdekességei (pl a kanyarban az autó ha ráfékezel és gázt adsz, sodródik, azaz driftel), eltűnt a tuningolási lehetőség (csak az autó színét választhatjuk ki), de kárpótolnak minket ezért az izgalmas versenyek, az okosabb rendőrök, a felhasználható fegyverek és csapdák (EMP, szöges útzár), valamint a gyönyörű grafika, ami lélegzetelállítóan szép és kidolgozott pályákat mutat nekünk. Persze a Gran Turismo 5-tel nem tudja felvenni a versenyt, de bőven megfelel az elvárásoknak szerintem. Az autóválaszték nem a legjobb, hiányérzetem van több kategóriában is, de olyan különlegességekkel száguldozhatunk, mint pl a McLaren MP4-12C, a Lamborghini Reventón, vagy a Koenigsegg Agera amelyek személyes kedvenceim lettek a játék során.
Ezúttal sikerül összedobniuk egy élvezhető rendőrmódot is (legalábbis amikor utoljára "én voltam a rendőr" a 2002es HP2-ben, akkor nagyon utáltam), ezúttal nagyon jó móka volt lekapcsolni az összes versenyzőt egy vad hajszában, de az egyszemélyes lekapcsolások és a nehezített időfutamok is kellően feszes játékmenetet követeltek, de nem voltak teljesíthetetlenek, pont az izgalmas kategóriába sorolnám őket.
De ide megkapjátok a bemutatót is, mert itt tényleg megkapod azt a játékélményt, amit ebben a kisfilmben láthatsz, leghalábbis szerintem. Egyébként a fenti ingame videó nem a PC verzióból van, bár első ránézésre csak annyi a különbség, hogy nélunk nem így néz ki a HUD, azaz a kezelőfelület amit vezetés közben látsz, más az elrendezés. És sokkal szebb a Turbo fokozat :)
Szó mi szó, szerintem az egyik legjobban sikerült Need for Speedet tarthatják a kezükben, akik beruháztak már erre a darabra, reméljük még több hasonló színvonalú játék fog készülni a sorozat neve alatt, sok kellemes órát okozva ezzel a rajongóknak. Végezetük az a hír járja, hogy idén két Need for Speed fog megjelenni, A Shift 2 (benne éjszakai versenyzéssel és még hitelesebb kameramozgással a tökéletes versenyélményért), illetve pletykaszinten felvetődött az Undercover 2, ami ha kiküszöbölik az első rész szarvas hibáit és a jó részeit összeboronálják az új Hot Pursuittal, akkor azt hiszem, egy tökéletes játékot is kaphatunk akár.
Reméljük a legjobbakat.
Utolsó kommentek