Ma reggel komoly csatát vívtam magammal, hogy bejöjjek kőzettanra, vagy ne. Végül a jobbik énem győzött, felkeltem, reggeliztem, és buszra szálltam, és most itt ülök az ELTE-Guest hálózatra felcsatlakozva a teremben, hogy írogassak nektek mindenféle hülyeséget.
Az apropó egyébként a buszozás, ami tök gáz. Mármint nem is gáz, hanem szimplán ciki. Mert amikor az orrod elől megy el egy busz, majd ott álltok egymástól 3 méterre, ő a piros lámpánál te meg a buszmegállóban, akkor bizony felvetődik benned, hogy bizony a jó édes felmenőit a buszsofőrnek.
A kellemesen megteremtett alaphangulatot fokozza, hogy a következő busz sofőrje bunkó, és beszól, hogy nem préselődsz hozzá a többiekhez, hanem odaállsz a lépcsőre, mert zavarod a szabad kilátásban. Juhú. Az már más kérdés, hogy ettől eltekintve is úgy véli, hogy a piros az veszélyes zöld, és csak az utolsó pillanatban gondolja meg magát, és alapból olyan feje van mint valami pedofilnak, de hát senki sem tökéletes.
Na, kibosszankodtam magam, jöjjön a kőzettan. Mindjárt feláll a rendszer, a projektor kékből szép színesbe vált, és kezhetjük is az előadást.
Vajon miről lesz szó ma?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek