Az a nagy helyzet, hogy az elmúlt pár hónapban olyannyira belejöttem hogy nincs semmi dolgom, hogy most egyszerűen frusztráló, hogy van. De komolyan. Mondjuk nem baj ha picit visszarázódom a pörgésbe.

A lényeg, hogy a bloggal az a baj, hogy most, amikor lenne mit írni, nincs időm megírni, amikor meg volt időm, mert nem volt semmi dolgom, értelemszerűen nem volt mit megírni. Ezt a paradoxont megpróbálom feloldani azzal, hogy megírom a dolgokat, de meglátjuk, hogy megy.

És hogy mi az a sok dolog? Először is ugye dolgozom (TESCO-építés). Ez az egész pénteki napomat elveszi, + még utána a hétvégéből is valamennyit, mert a jegyzőkönyvet gépre kell vinnem és rendszereznem kell. Plusz még ma (vagy holnap, attól függ hogy haladok a dolgaimmal) be kell mennem az irodába Személyesen is rendezni a terveket illetve szintén gépre vinni a munkaterület átadásáról a kézzel írott jegyzőkönyvet. Szupi, ráadásul ez ugye nem itthonról elvégezhető meló, tehát az oda és visszaúttal is számolnom kell. Nembaj, belefér.

Emellett cikket kell írnom a Karimába, mert holnap után van a leadási határidő, és elvállaltam rámsózták a gólyaköszöntő megírását. Nekem meg ötletem sincs hogy mit írjak, de majd megoldom. Igyekezni fogok. Ráadásul azt sem tudom pontosan mit kell írnom.

Aztán ugye vannak a ház körül munkák. A múltkor fűnyírás, az is egy óra volt, ma ki kell szednem a füvet a ház előtti térkőből (már egy hete ki kellett volna, szégyelljem össze magam - vagy ahogy Zoli írná, szemét szar alak vagyok). Emellett ebédkészítés, tükrök és egéb üvegfelületek takarítása, lépcső takarítása, teregetés, saját szobám rendben tartása (ált ez marad el leggyakrabban - most rend van unokatesók miatt, de erről később). Állítom, hogy jóval kevesebbet kell segítenem itthon, mint másoknak, és pl tesóm is többet dolgozik szerintem a háztartásban, de most (főleg az elmúlt pár napban) amikor nincs (annyi) időm arra amit szeretnék, mert csak azt azt is csinálom amit kell, akkor ez is sok.

Emellett az elmúlt héten volt egy buli, ami miatt a szerdai napom olyan volt, mintha nem is lett volna, ezt ne részletezzük. Aztán tegnap előtt este beállítottak unokatesómék (4 kisgyerek +2 felnőtt), akikkel ugye foglalkozni kell. Ezzel nem is lett volna gond, ha épp nem ülnék nyakig a kötelező, és egyéb, általam (magammal szemben) elvállalt feladatokban. Bár azért a szórakozásról tudnék mesélni. De remélem ők jól érezték magukat, nekem sem volt rossz.

Mert ugye osztálytali is lesz, és elhatároztam, hogy csinálok rá egy fényképválogatást, felújított, feltuningolt képekkel a 2004-2007 közti, osztállyal kapcsolatos eseményekből. Ennek a sorbarendezése me is van, fiszont a képek felújítása (főleg ha közben mást is csinálok - film, msn) nagyon elhúzódik, és így hogy időm sincs rá (mert - sajnos - nem ez a prioritás) még lassabban halad. A tali meg már csak 1 hét (következő postban kifejtve). Szal hajrá nekem, és pénteken megint nem fogok ráérni, az tuti.

Emellett ugye aludni is kell néha (sajnos, pedig sok problémámat megoldaná ha nem kéne), enni is kell (az jó, azt nem hagynám ki), msnezni is KELL (mert nekem ez létszükség), meg vannak sorozatok, filmek, amiket szeretnék megnézni, mert ha lemarad az ember (Mint ahogy én tettem a Prison Break, 24, Terminator SCC, House, Knight Rider régi és új, Fringe, True Blood, Heroes sorozatokkal - kb a felével amit nézek :P) akkor azt utána nagyon nehéz bepótolni. Nem lehetetlen (House, True Blood kész, PB, Fringe folyamatban), csak nehéz. főleg úgy, hogy nem érek rá.

Aztán ugye friss letöltések, DVDírások, netböngészés, panorámaképek készítése, játék... emellett ugye a sport. Elhatároztam, hogy edzeni fogok picit. Mi lett belőle? Itthoni torna, fekvő, bordásfal totál elmaradt. Futás, egyszer voltam, 3 km, szóta semmi. Bringázás, balatonkörüli óta (1 hónap) nem ülten kerékpáron (De, mégis, egyszer voltam postán, meg futás előtt is mentem egy kört hogy lemérjem a távot). Hogy fog így menni az egynapos? Sehogy. És az nem jó.

Meg még egy tényező, ami elvesz az időmből, a zongorázás. Imádom, és jó, és ha új számot tanulok (mint most), akkor amikor a közelébe megyek (ez általában étkezésekkor történik meg, esetleg a délután folyamán párszor) odaülök, és gyakorlom picit. Csak ez meg kötött ugye, mert ha anyunál beteg van, vagy alszik valamelyik szülő délután, vagy apunál van itt munkatársa, vagy csak szimplán késő van, telefonálnak, beszélgetnének, akkor nem lehet.

Aztán a családdal is foglalkozni kéne, meg szeretek is. Esti kártyapartik, közös filmnézés... ezek mostanában rendszeresen elmaradnak, mert mást csinálok.

Hűdehosszú lett. A lényeg, hogy az elmúlt pár napo éles kontrasztban állt az elmúlt hónapokkal, ami meglehetősen furcsa, ámde mégis pezsdítő. És ez a sokminden az oka annak, hogy a blogon így megcsappant a postolási kedv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.