Hihetetlen módon élvezem a munkámat. De komolyan. Egyrészt mert csinálok valamit, ami ugye jó. Másrészt kapok érte pénzt, ami ugye jó. Harmadrészt meg tök móka ott lenni az ekkora munkagépek közelében, meg a földmunkákat látni, meg mindazt a gyakorlatban, aminek a felszínét az elmúlt másfél évben karcolgattam. És látni azt, hogy az elmélet, a terv mennyire más, mint a gyakorlat, a kivitelezés. Tök móka.

Ma már 7 oldalt írtam. Pedig a megbeszélés kb másfél órával rövidebb volt, mint múlt kedden. De több a konkrétum, hát több mindent kell lejegyezni. És egyre nagyobb a kavarodás is (engedélyköteles módosítás vagy nem, kell-e módosítani, gond-e ha a betonkehely egyik széle 2,8 cm-vel magasabban van mint a másik (kb 70 cm átmérőn - szóval totál ferde, szemmel láthatóan, ami geodéziában főben járó bűn (már az is ha szemmel nem is látszik)), stb). Ez meg mekkora "zárójel a szárójelben ami zárójelben van" volt? :D Lol... Jucit meg Pannit a sírba kergetném...

No ,mindegy, a lényeg hogy halad az építkezés, már végre van beton is, nem csak földmunkák, hamarosan kezd épülni a szerkezet, és wááá de jó lesz :D Nekem van a legjobb munkám. Főleg hogy nem nekem kell rohangálni hogy összetartsam a csapatot, lehet akkor annyira nem tetszene...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.