A második nap a megnehezebb, mind fizikailag, mind szellemileg. Első éjjel az emberek általában még nem veszik komolyan a korán fekvést, meg hogy másnap nem fogja bírni, de reggel azért mindenki ráébred arra, hogy "dejó lett volna tegnap kicsit korábban feküdni". Késő bánat, eb gondolat. Hozott anyagból kell dolgozni...
Persze először a legtöbbeknek fáj a feneke a bringára ülésnél, esetleg az izmaival, térdével sincs minden rendben, de ez az első egy óra után elmúlik (ha nem, akkor ott a vonat). Reggelit és napi ellátmányt a boltból - sietni kell, ha akarsz zsemlét - vételezünk, majd nekivágunk a második napnak. Ez már jóval dombosabb, az első pihenő előtt már megmásszuk a déli part egyelten, és talán a túra legmeredekebb dombját (szerencsére nem hosszú), csak az a rossz benne, hogy aki lassú, az is az út közepén akar menni, és általában ez visszafogja azokat akik tényleg fel tudnának menni. Szerintem idén én itt ügyes leszek, és az elején a csoport elejére fogok ugrani, hogy engem ne tartsanak föl, hiszen jobb erőnlétben vagyok, mint a gimnazisták nagy része.
A ritmus az előző napihoz kasonló, leszámítva hogy itt már dimbesdombosabb úton haladunk, és néha az út szélén is, ami megnehezíti a beszélgetést, de általában mindenki fáradtabb mint első nap és a kicsiknek nem is nagyon hiányzik.
3 felé a csoport ketté válik, azokra, akik felmennek Tihanyba, és azokra, akik nem. Akik nem jönnek, azok Örvényesen, a vízimalomnál várják meg a csoport másik részét. Tihany a körtúra legkeményebb megpróbáltatása, hosszú, és elég erős emelkedő, ami a végén fordul a legmeredekebbé. Aki az apátság képcsőéig fel akar jutni keréken, annak rendesen oda kell tennie magát, és tudnia kell használni a váltót, mert nem megy magától. Ettől függetlenül ha valahol leszállsz és onnantól tolod, akkor sem fog lenézni senki, mert legalább megpróbáltad. Legurulni viszont hatalmas élmény, ez a 2. nap csúcspontja.
Ezután már csak pár kilóméter van vissza a második szállásig, ami az eémúlt évben átkerült Zánkáról Balatonszepezdre. Ez a szállás szebb, mint a régi, viszont nincs a közelben semmi, egyetlen étterem, amiért elég messze kell menni, de megéri, mert jó a kaja és jókat lehet beszélgetni közben. Ők is biztos örülnek nekünk, mert jól megdobjuk a forgalmat.
Ezen az estén általában nem szokott akkora lelkesedés lenni, de azért még itt is rendesen el lehet bulizgatni, főleg ha az ember tudta mire készüljön, és nem ütötte szét magát előző este, vagy nem halt bele a bringázásbe, mert ugye energia mindenre kell. De azért a kisebbek itt már hamarabb elpihennek (ha tehetik, mert jó szobatársakat / lakótársakat kaptak).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Juci.86 2009.05.31. 14:19:55
Azért arra kíváncsi lennék, hogy neked nem fáj-e a hátsód! :P És hogy sikerült-e feltekerni Tihanyba leszállás nélkül.
Na meg arra, hogy nem áztok-e ronggyá, mert itt Bp-n szakad egész nap...
saakos 2009.06.01. 22:13:42
Lesz egy nagy összefoglaló, képekkel meg mindennel, nagy buli volt, de a kérdésekre röviden itt: Így 3. nap végére már én is éreztem a fenekemet, de állítom, más 1 óra után fájlalja annyira, mint én most, ha azt mondanák menjünk körbe mégegyszer holnap, benne lennék...
Sikerült, mint eddig mindig, ez volt a 8. alkalom. Sajnos most nem voltam benne az első 5 felérkezőben, de enyém és Zolié az erkölcsi győzelem, ugyanis szavakkal felbíztattunk 2 lányt szinte végig, és ahol ez már kevés volt, ott toltuk őket (elég muris dombnak fölfelé, meg nehéz is).
És az első nap esett az eső induláskor 20 percig kb, utána egyszer sem áztunk meg. Lucky.
Utolsó kommentek