Biztosan többen voltatok már úgy (felőtt olvasók gyerekkorukban), hogy a szülők nem engedtek meg valamit. Vagy csak szimplán beszóltak. "Nem mehetsz el buliba." vagy "Miaz hogy 11kor akarsz hazajönni? Maximum 9ig!" vagy "Vegyél sapkát mert kihullik a hajad!" (K.A.P. után szabadon: Hülyeség, a szemöldököm se hullik ki!) és egyáltalán "Hogy öltözködhetsz már így!" és még folytatnatnám a sort...

Nekem szerencsém volt a szülőkkel. Alapvetően gyerekkorom óta "felnőttként" kezeltek, megkérdezték, mitől mi a véleményem, én mit szeretnék, hová menjünk nyaralni, mit csináljunk hétvégén, mi legyen az ebéd. Nekem azt mondták az én életem, úgy rontom el ahogy akarom (persze bizonyos határokon belül). És tulajdonképpen sikeres volt ez a nevelési mód, hiszen 7. táján észbekaptam, hogy oké, hogy nem kényszerítenek oda a tankönyv mellé, de mégicsak tanulni kéne, ha el akarok jutni valahová, nem dohányzom, pedig soha nem tiltották, és azért egyetemi mércével mérve nem is iszom sokat és sűrűn, nem bulizom át az éjszakákat.

De most nem magamról van szó, ezt a bejegyzést nem magamról írom. Mostanában sokat beszélgetek Kizuval msnen, és hallom, hogy ott mik történnek szülő és gyerek között. Egy olyan lány, aki a nap 24 órájából 12-t vagy többet tanul (nem vicc, suliidő és otthoni tanulás együtt), nem mehet el hétvégén moziba, vagy nem beszélgethet azzal akivel akar, és azt mondját tanuljon többet, mert az utolsó doli sem ötös lett. Nekem ez elképzelhetetlen... De sajnos, nem csak az ő családjában jellemző ez a hozzáállás. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem én kaptam az átlag nevelést.

És hogy mi is az apropó? Reni. Mert ő most érettségizik. És akkor éjt nappallá téve tanulnia kell, legalábbis a szülők szerint. Fél éve folyamatosan. Már ősszel komoly megszorításokat vezettek be, hogy milyen sűrűn találkozhatunk. A passzív félévem kapóra jött nekik, hiszen így nem voltam közel, nem tudtunk csak úgy spontán összefutni. Aztán  kb másfél hónapja egymás után két egymást követő hétvégén is találkoztunk (a második volt március utolsó hétvégéje, addig volt érvényes a diákigazolványom). És ennyi. Ezt osszuk be május végéig (2 hónap), mert igaz, hogy május 7.-én volt az angol érettségi és most szünet, de majd még 25.-én is lesz ám ábrázoló- és művészeti-geometriából, és 2 napot nem tölthet velem, mert akkor nem tanul és megbukik. Persze. Szerintem sem a vizsgahajrában kellene a nyakán lógnom úgymond, de mennyi idő van még addig? De nem jöhet. Nem találkozhatunk. Remélem azért 25.-én nem az jön hogy "Mit akarok, hiszen június 15-26 között lesz a szóbeli is, az meg már mindjárt itt van, tanulnia kell!".

...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.