Hm. Hát ennek a postnak sztem nem sok értelme lesz. Hogy miért? Mert most nincs konkrét elképzelésem arról, hogy miról fogok írni. Szal aki nem bírja a céltalanságot, az inkább menjen aludni, vagy nézzen valami filmet, vagy csináljon amit akar, de ne olvassa tovább a postot...
Oldalra felkerült a remainder blog nevezetű blog (remélem a többit is rendszeresen olvassátok), amit másodikgenerációs (költözés előtt is) majdnem-szomszédom vezet. Hát, mondanom sem kell, nagyon bejött, bár még eléggé gyerekcióben jár. De nincs sok kép, nincsenek videók, igazi kis minimal blog. Ő azt mondta, hogy ez inkább annak a jele hogy még nem is foglalkozott vele, de szerintem hihetetlen jó. Amikor elindultam, én is valami ilyesmit szerettem volna. Csak sok szöveg, semmi "látogatócsalogatás", esetleg néha 1-1 kép. Mert erről szólt volna terv szerint, mint ez a post. Írni. Gépelni, gépelni, gépelni azt, ami bennem van. És akinek van türelme, kitarása, vagy érdekli mi van velem, az elolvassa. Hát, nem így alakult.
Mert persze könnyebb beszúrni valami videót, képet, idézetet, vagy akármit, minthogy idetegyem magam, és koptassam az ujjaimat. Pedig ez is jó néha. De tényleg. Főleg így este. Kezdem érezni, hogy szúr a szemem, a fejem tudja hogy aludnom kéne, fáradt vagyok, nem tudok mit csinálni (a billentyűzet- és ujjkoptatáson kívül), de mégsem megyek. Mert van bennem egy kis vágy arra, hogy kínozzam magam. Mert egy olyan félév van mögöttem, amilyen. Semmi nem jött össze, konkrétan. Otthagytam pestet, és az egyetemet, a szobatársaimat, magányos vagyok, nem jött össze a melóm, elpusztult a hörcsögöm, szakítottunk a barátnőmmel... mi jöhet még? Egyszerűen lassan kell az, hogy valami bántson, úgy megszoktam. És főleg így este, amikor msnről is mindenki lelép, egyedül érzem magam. És egyedül is vagyok. Eddig mindig itt volt Reni, aki messze volt tőlem bár, de tudtam, hogy van, és boldogan gondolhattam rá. Vagy odahasaltam Oszi terráriuma elé, és néztem ahogy rág valamit, vagy mocorog, vagy alszik, és szuszog. Vagy előtte ott voltask a szobatársaim... most meg... aludnom kéne.
Mondtam én, hogy nem sok értelme lesz, mi? Igazából azt sikerült elmagyaráznom minden olvasónak, amit elvielg már úgyis tudnak, hiszen azért nagy hányadotokkal már személyesen is megbeszéltem mi van velem, vagy szimplán megemlytettem a dolgokat a különböző, korábbi bejegyzésekben. Szerintem be is fejezem ezt most, mert tényleg nincs sok értelme. Még így a végére egy kép rólam és rólam, valamint az ágyamról a háttérben, mert azt még biztosan nem láttátok sokan... a képet valszeg többet, mert ma nagy lelkesedéssel osztogattam msnen mindenkinek, akivel csak beszéltem...
jah és Zene
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Juci.86 2009.06.08. 11:27:45
saakos 2009.06.08. 12:06:15
Z0Ł1 2009.06.08. 17:33:33
Off: Ugyanolyan a szőnyegünk.
Z0Ł1 2009.06.08. 18:00:07
zolivagyok.blog.hu/2009/06/08/buko_4
Kizumaci 2009.06.08. 19:22:16
Egyébként szerintem nem baj az, ha céltalanul írogatsz. Sokszor az a legjobb! :)
saakos 2009.06.08. 19:42:13
Juci.86 2009.06.08. 21:10:09
Pitero 2009.06.09. 00:46:14
A dolgokról meg annyit, h bár én se látom most épp a dolgok végét, a kiutat minden baromságból, de azért bízom benne, h van kiút! Jó lenne tudni biztosan,h mikor fordul már jobbra minden, talán nem lenne ilyen szar a bizonytalanság.
Sokszor előfordul az emberrel, h hihetetlenül úrrá lesz rajta a rosszkedv, és olyankor nagyon kevés dolog tud segíteni, de előbb-utóbb az ember rátalál ilyen dolgokra. Lehet akármilyen apróság is. Nekem néha sikerül akarattal lenyomni a rosszkedvemet, és tényleg frankó érzés utána. Aztán persze van, hogy, ami eddig felvidított, most csak nagyobbat taszít rajtad lefelé...
Kiírni magadból mindenképpen jó! Én például soha sem vezettem naplót, v ilyesmit, de ha vkinek levelet írtam, akkor előjött minden. Ezért írtam általában át mégegyszer az ilyen leveleket, h néhány dolgot egy-két nap után cenzúrázhassak:-) No, de a lényeg, h ha leírod a dolgokat, az már sokat segít.
Hajrá!
P
saakos 2009.06.09. 01:08:38
Zoli meg ha így folytatja bekerül a rendszeres olvasók közé, Moha úgyis magányoskodik ott alul :D És sztem is überkirály a blogja, én is olyat szeretnék vezetni, csakhogy nem történik velem semmi, de holnap meló, majd arról biztos írok :)
Pitero, a levélírás meg nekem msn... néha csodálom egy-két msn-partneremet, amikor rájuk zúdítom a közel- vagy régmúltban történt érzéseimet, emlékeimet, és hogy kibírják, hogy ezzel terhelem őket. Mert simán mondhatná hogy bocs mennem kell és letilt. De komolyan, és van hogy írok-írok-írok-írok, nyomom az egyik entert a másik után, és amikor feleszmélek azt látom, hogy megint legépeltem fél megát a naplófájlba, és 20 perce csak engem lehet olvasni... néha nagyon el tud szaladni velem a szekér... pl ez se lett rövid komment :)
Pitero 2009.06.14. 11:05:48
A gondjaid megfogalmazása közben jöhetsz rá sok apróságra, amik akár meg is oldhatják a dolgot. De mindenképp tisztábban lát az ember egy-egy beszélgetés (msn, levél, bármi) után. Talán azért, mert, ha megfogalmazol, ha kimondasz vmit, akkor az már elég konkrét, mert a szavaknak elég nagy súlya van. Nem mindegy, milyen kifejezést használ az ember, meg minden. És mindenképp tisztán kell látni ahhoz, h később ne kerülj ellentmondásba önmagaddal. Én ezért szeretek levelet írni, mint már említettem. Van, h nem tudom, pontosan most mi is a baj, miért van épp szar kedvem, mit is akarok valójában, de ha elkezdem megfogalmazni, sokminden előjön, és kiderülhet, h valójában nem is olyan szar vagy éppen még szarabb a helyzet:-]
Ui.: Baromi hülyén hangzik, hogy Piteronak hívsz XD
Utolsó kommentek