No, hát vége ennek a hétnek is, hála az égnek. Nagyon sajnálom, hogy hanyagoltalak bennetejket kedves (és kedvetlen) olvasóim, de egyezrűen nem jutpttam el odáig hogy leüljek blogolni, sőt igazából másra sem volt időm, örülök neki, hogy legalább néha ettem, vagy aludtam is.

Egy egyetemista élete nem egyszerű. Persze néha annak tűnhet, de azért vannak bizonyos időszakok, amiket meg kell nyomni, ha az ember nem akar egyhelyben toporogni a tanulmányaival. Múlt héten 4 zh-t írtam, és egyik sem tartozott a könnyebb fajtába. Hogy hogyan fognak sikerülni, abból nem bocsátkoznék előrejelzésekbe, de biztosan nem lesz mindegyik túl fényes. Ilyen az élet. Szóval most megint egy kupac rövidhír jön, amit a héten folyamatosan írtam volna fel, ha van rá időm. De most végre van.

Először is, a szokásostól eltérően szombaton jöttem vissza pestre, mert másnap kirándulni mentünk, Andival, Diával, Dorkával és Ambrussal. Tök móka volt, elég sokat sétáltunk a Pilisben, kaptok is ide egy csoportképet rólunk, plusz Dorkáról az egyik legjobb képet... Na, milyen? :)

Miután vasárnap kisétáltuk magunkat, következett a hét nehezebb, és kevésbé kellemes része, méghozzá a tanulás és ZH írás Meteorológiából, Fizikából, Ásványtanból és Ökológiából. Ebből az Ásványtan ZH és a vele kapcsolatos történések érdekesek leginkább.

Méghozzá, hogy ezt este írtuk, így vissza kellett mennem az egyetemre, mert előtte hazajöttem természetesen. Bár anno azt mondták nekünk, hogy negy dugók alakulhatnak ki amikor befelé buszozunk, velem eddig ilyesmi probléma nem esett meg (kivéve amikor gólyabálra akartam bejutni, mert akkor kellett volna még időben beérnem), de mostmár tudom, hogyha valamiért 6ra be akarok érni a városba, akkor el kell indulnom másfél órával korábban. Jelen esetben ez nem történt meg, negyedkor álltam ki a buszmegállóba, ami alapesetben is a határon van, kicsit elb*sztam az időt, na. Persze 10 percig nem jött busz, de utána egy 33E, na mondom király, akkor ezzel behozom a lemaradást, 20 perc múlva bennvagyok, plusz egy kis tempós séta, és beérek időre. Aha, ahogy azt Ákoska elképzeli...

Amíg be nem értünk a Budafoki útra, addig minen rendben volt, viszont utána egy 3 perces útszakaszt 15 perc alatt tettünk meg... miaf...? Ahogy a sebességünket extrapoláltam fejben, rájöttem, hogy ebben a tempóban a buszmegállóba sem fogok beérni zh-kezdésig, ahonnan nekem még kb 10 perc séta az egyetem, és elkezdtem pánikolni. A legésszerűbb megoldás az volt, hogy leszállok a Hengermalom útnál, ami a következő megálló volt, és onnantól "gyalog", csakhogy mire ott megállt a busz már csak 8 percem volt hatig. Nem baj, azért megpróbáljuk. Akik nem járnak sűrűn ezen a vonalon, azoknak leírom, hogy a Hengermalom úttól az Okt. 23 utca még 3 megálló busszal, és onnan 10 perc séta, ami igaz kicsit sarkos útvonal, de akkoris ez a legrövidebb. Namost, én it szálltam le a buszról, magam köré tekertem a sálamat a csöpörgő esőben (mert persze az is ilyenkor szemetel), és elkezdtem futni. Hát, nem vagyok edzésben.... 2 buszmegállónyi táv után már szúrt az oldalam, levegőt is alig kaptam, ráadásul melegem is volt, ugye nem télikabátban kéne futni. De nem adtam fel (ugye azért egy ZH mégiscsak ZH), szóval sprint tovább, át a parkon, aztán a nagy téren a BME I épülete mellett, be a Déli épületbe... összesen 2 percet késtem, épp a dolgozatokat osztották, szóval odaértem. Igaz izzadtam mint állat és a halálomon voltam, de a zh végére teljesen rendbejöttem, a doli meg teszt jellegű volt, szóval az állapotom nem rontott a teljesítményemen, hiszen szellemileg nem volt túl megterhelő...

Ha már szerda és buszozás, akkor el kell mondanom még pár élményemet a buszoásról, ugyanis többek között ezen a napon csak 2szer ellenőriztek (jegyellenőrök). Előtte meg egy hónapig nem... hát ezért vegyen az ember bérletet? Jó mondjuk ha valamiért mászkálok benn pesten és feltévedek egy metróra mint vasárnap is, akkor hasznos hogy van... deakkoris. No mindegy, szóval a buszos élmények. Hát, először is szerda reggel amikor épp kőzettanra igyekeztem (ahonnan szintén késtem pár percet egyébként, szóval ez egy ilyen nap volt), összefutottam egy ritka idegesítő kissráccal, aki folyton hangosan beszélt (kb nagycsoportos lehetett), az édesanyjával buszozott, és mindenkit kritizált, persze jó hangosan, és mutogatott, plusz hiába ülhetett le, úgy fordult és óbálta a lábát, hogy közben az ülése mellett állókat rugdosta. És az anyja hiába szólt rá, meg próbálta csitítgatni, nem hatott. Mindenesetre én nem tudom, hogy mit tennék, ha ilyen fiam lenne. Én éreztem magam kínosan, pedig semmi közöm nem volt hozzá, amikor a gyerek ránézett a busz másik oldalán ülő, halálfejes táskás lányra, és megkérdezte visítva az anyjától, hogy "Anyu neked tetszik a halálfejes táska?" mire az anyja megpróbálta csitítgatni, és mondta hogy neki nem, mire a gyerek ugyanúgy visítva, közben az ujjával a lányra mutogatva: "Nekem sem, de nézd, ott annak a lánynak milyen udorító... De anya nézd... ott.. az..."

Pif...és ez csak egy példa volt, a gyereknek megjegyzései voltak a buszra, 2-3 idős nénire és még pár utasra és azok öltözködési szokásaira (szerencsére én mögötte álltam, és így engem nem szúrt ki magának, bár félelemmel vegyes kíváncsisággal tekintek ama kérdés elébe, hogy vajon rólam mit mondhetott volna).

Aztán a már előbb említett lány, aki olyan hangerővel hallgatta a zenéjét, mint én most itthon a 2.1es hangfalrendszeren. Legalábbis én ennyire hallottam kb, miután a visítozós  gyerek leszállt. Azért ez is durva, mintha nem is fülhallgatója lenne... na majd lesz neki is "fülzsírkivezetője" idős korára, az biztos. És nem is mellette álltam, olyan jó 3-5 méterre tőle.

A két ellenőrzést ugye már említettem, mindkét alkalommal volt 1-1 ember akinek nem volt jegye, ez is vicces. De ami nekem mégjobban etetszett, az a kis piénom a második ellenőrzésnél. Egész üres volt a busz, de én akkor sem ültem le, ott ácsorogtam a busz vége felé. Felszálltak az ellenőrök 3an, három nő. Az egyik szinte egyből odajött hozzám ,megmutattam a bérletemet, ment tovább. Miután végeztünk, a legfiatalabb (lehetett vagy 30) odajött hozzám, és egy rövid párbeszédet folytattunk.

Kalauz (legyen mondjuk Kati): "Hát maga meg miért nem ül le, hiszen annyi hely van szabadon..."
Ákos: Ááá, nem, tudja így könnyebben tudok menekülni ha jön valami kaller ellenőrizni...
(A nő elképed, szemei elkerekednek, már nyúlna a zsebébe, hogy elővegye a karszalagját, mire elmosolyodok, és folytatom)
Ákos: Nyugalom, már az egyik kollégája ellenőrzött, és van bérletem.
(Látszik hogy megnyugszik, és elneveti magát)
Kati: Hát akkorezt most miért monda? Akkor miért nem üle le?
Ákos: Tudja, a megszokás...
(És a reakciója hasnló volt az első elképedéséhez, de mivel ezzel nem tudott mit kezdeni, inkább otthagyott...)

Nagyon pofátlan vagyok? :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.