A CD március elején ünnepelte 30-ik születésnapját, 30 éve történt ugyanis, hogy a Philips bemutatta. Miután a technológia kész volt, a Philips a Sony-val együtt dolgozta ki a formátum szabványait, amit Red Book-nak neveztek el. Ebbe a paraméterkönyvbe mindent leírtak, kezdve a lejátszási hossztól, ami a kezdetekben 60 perces volt, egészen a pontos átmérőig. Az együttműködés sikeresnek bizonyult.

A Sony első lejátszója 1982-ben jelent meg, amit a következő évben több is követett. A CD eladások csúcsát a The Beatles "1" érte el, 30 millió eladott példánnyal, amit évtizedekkel később az elkerülhetetlen hanyatlás követett az MP3-ak megjelenésével.

A CD gyakorlatilag semmilyen másolásvédelemmel nem rendelkezett. Ráadásul, amikor néhány kiadó megpróbált ilyen lemezeket piacra dobni, a Philips kijelentette, hogy azok nem viselhetik a hivatalos Compact Disc Digital Audio logót, mert eltérnek a szabványtól, és bizonyos lejátszókon nem is működnek. A CD sok szempontból megváltoztatta az életünket, és még egy ideig biztosan a része lesz.

Nem gondoltam volna hogy olyan rohatt régiek a CD-k, hiszen gyerekkoromban még bőven a bakelitlemezek és a magnókazetták mentek, a CD nekem nagy újdonság volt olyan '97 tájban... vajon mi magyarok voltunk így lemaradva, vagy csak az én családom (és a környezetünk, mert akkor kaptunk infót ismerősünktől, hogy milyen jó is ez..)?

Asszem ennek lusta vagyok utánajárni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.