Végigolvastam. Hát, nem egy Harry Potter, aminek a nyelvezete olyan kb, mintha filmet nézne az ember (Mekkora kihívás lenne ezt a könyvet filmben megcsinálni.... rendezőnek elmennék, az fix, de ezt képileg nagyon durván össze lehetne rakni, még a könyvhöz is lehetne szóról szóra ragaszkodni, mert nem hosszú, és ütne, mint a légkalapács, de tuti nem lenne sikerfilm... hogy miért? Mert a nép nem fogná fel, egy nagy katyvasz az egész.), de nem is Gyűrűk Ura, vagy akármit mondhatnék, amit eddig olvastam. Számomra egyértelműen nehezebb (és zavarosabb) Homérosznál, meg a többi "nagy öregnél" is... De lehet hogy csak az én agyi kapacitásom pici hozzá. Az biztos, hogy tulajdonképpen 3 részletben olvastam, és bár a történet fő katarzisát tudtam előre, azért a végén mégiscsak 3-5 percig ültem az autóban teljes kussban, és szedegettem össze magam, mert úgy éreztem, mintha pángalaktikus gégepukkasztót ittam volna. Azért (bár a múltkor nem volt nagy tolongás - megértem) nem hagyhatom, hogy az élmény teljesen elkerüljön benneteket, így az összefüggőbb részéből bemásolok egy adagot. Érdekes.
Aki esetleg nem olvasta volna, pár benyomást a Helyzetjelentés c. bejegyzésben már lejegyeztem.
És akkor a részletek:
– Mint tudjuk – mondta B. úr –, a Freud-féle tudat alatti rétegben helyezkednek el az emberi szadizmus, a kapzsiság, az irigység, a különféle perverziók, melyeket a tudat, bár sakkban tart, de fogságukban sem vesztenek erejükből. Alattuk, a mélyben él és hat az emberi struktúra biológiai magja, természetes nemisége, ösztönös munkakészsége, társas hajlamai és szeretetszükséglete, egyetlen reményünk, hogy valamikor véget vethetünk társadalmi nyomorúságunknak. Hogy az egyén végül is helyet talál-e a maga számára embertársai között, vagy továbbá is egy ész nélküli, különös protoplazmatömeg marad, az végeredményben attól függ, hogy biológiai alapszükségletei összhangban vagy ellentétben lesznek-e azzal a társadalmi berendezéssel, amelyet a maga számára teremt.
[...]
– Úgy tanultam – mondta C. úr, aki időnként fölvette, majd újra letette szemüvegét –, hogy az ember az a fajta élőlény, amely élete során szüntelenül reménykedik, jövőjéről képzeleg, s azért küzd, hogy ezt beérhesse. Képlete: a reménybe ágyazott lét. Embernek lenni annyit tesz, mint úton lenni. Élete akkor válik érthetővé, ha a "még nem" szavakat tesszük vizsgálat tárgyává. Az ember nem ábrázolható sem "gondolkodóként", sem "jelkép"-ként – vagy "szerszámkészítőként", még "munkásként" sem. Az ember: a "remélő". Azon a sziklaélen lépked, mely az el-eltűnő, "most" és a mindig újra felmerülő "még nem" között vonul. Ám nemcsak az ember, maga a világegyetem is egy még be nem fejezett lét felé halad, mint ahogy azt már Szent Pál a Rómabeliekhez írt levelében is megírta, mondván, hogy a Teremtés sóhajtozik és vajúdásban van, megváltására várván.
[...]
– Az anyag nyughatatlansága – mondta C. úr – s az a szüntelen vágya, hogy formát öltsön, ugyancsak a jövőért folyó küzdelem egyik eleme. A jövő azonban egy mindig hátráló küszöb, amelyen át a lét véget nem érő megvalósulása felé halad, de célját soha nem érheti el. Amíg az ember ember, a "még nem" jegyében él és hal.
[...]
– A történelem semmivel sem helyettesíthető – mondta A. úr, és öt és fél dioptriás szemüvegén át egy megrovó pillantással illette C. urat, ki épp levette szemüvegét. – Hogyan illeszthető például az ön örökkévalóságról szóló tételébe egy éhes embernek az a kívánsága, hogy jóllakjék, s ha evett, az az érzése, hogy jóllakott. Hogy magyarázza az ön tétele az erőszakot, amely megakadályozza, hogy az éhes ember jóllakjék? Az ellenerőszakot, amellyel az éhes ember jóllakása érdekében válaszol? Az osztályharcot, amely erőszak s ellen erőszak összecsapása? Azt a tapasztalatot, hogy aki az osztályharcból kilép, az uralkodó osztály cinkosává, s aki az erőszak jogáról lemond, a leigázottak hóhérává válik? Azt a lélektani felismerést, hogy az elnyomott ember, amíg meg nem öli elnyomóját, nem érezheti magát szabadnak?
Követhető? És ennek (történetileg) semmi köze a könyvhöz...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Juci.86 2009.06.19. 12:16:00
Szal na, szerintem tök jó.:) De miről szól akkor a könyv történetileg, ha ehhez nincs köze? :D
saakos 2009.06.19. 15:28:40
A történet szerint (spoilermentesen) Eszter és József házasok, kinn élnek amerikában, és Montanaba, egy hatalmas koncertre tartanak, külön. Eszter elszökött a férjétől, aki követ, mert újra együtt akar lenni vele. A könyv Eszter keresését írja le a tömegben, Mind Eszter, mind József szemszögéből (És persze sok szó van a koncerten zajló egyéb brutalitásokról, visszaélésekről.)
Szerintem jó könyv. Ha lesz időm újraolvasom, akkorra sztem jobban olvashatóvá válik mert tudom mire számítsak.
Utolsó kommentek