Alkotói válságban szenvedek. Nem tudok mit írni a blogra, ez meglátszik a tegnapi 1, meg a mai (eddig) 0 postból is... Bizony, bepunnyadtam, jobban, mint az elmúlt hetekben bármikor. Lehet hogy ennek köze van ahhoz, hogy az egyetlen állandó msnpartnerem perpill nem elérhető pár napig, sőt valószínű, de ezen nem tudok változtatni.
Emellett meg nem sok izgalmas dolgot csinálok. Egyre gyakrabban főzök (egyre komolyabb dolgokat), ami jó móka, de azért bennem mindig az van, amikor 3 percet kell várni hogy valami felforrjon vagy megpiruljon, hogy mennyi hasznos dolgot tudnék én most csinálni. Persze ez csak zsörtölődés, hiszen amint nem kell ott állnom, egyből nem tudok mit csinálni. Az emberek mindig az kéne ami nincs, és ami van, azzal mindig csak a baj van. Vagy velem van a baj?
Lehet. De most ezen nem állok neki filózni. A filmezésen és olvasgatáson kívül egyre többet játszok. Először a Most Wanted volt terítéken, de miután olyan szintre értem, hogy egyszerre 15-20 rendőrautó üldöz és ettől a gépem élvezhetetlenné lassítja a játékot, nem sok kedvem van erőltetni. Kéne már egy jó vas. Amihez pénz kell, amihez melózni, majd meglátjuk ebből a TESCO ügyből mennyi csurog a zsebembe... de messze még a vége. Aztán jött a Super Mario windowsra optimalizált változata, hát az meg kiakaszt, komolyan, meg régen se szerettem a mariot kifejezetten, de azért el lehet vele szórakozni. amíg nagyon ideges nem leszek. Meg ugye van pasziánsz és aknakereső, a két klasszikus.
Biztos észrevettétek, hogy tettem fel egy (két, csak a 2. sztem nem izgis) játékot blogra is. Olyan lelkes lettem emiatt, hogy egyből versenyt is csináltam belőle, ami azért egy átlag 10-12 fős napi látogatottságú blogon elég merész dolog, mert kezdek attól félni, hogy nem sok embert mozgat meg a dolog, de legalább magamat elszórakoztatom. Szóval ez megy most...
Holnap nem leszek itthon, elmegyek anyuval meg Dorkával a mamámhoz, hazavisszük papámat a kórházból (Zeg), meg egy picit "otthon" leszünk. Ami nekem sose izgalmas, de talán végigolvasom a Képzelt Riportot, ami meglehetősen nehéz olvasmánynak bizonyult. Nem tudom, ki olvasta? Ha még senki, de érdekel benenteket, akkor ilyen teleregényszerűen 2-3 oldalanként felteszem blogra (összesen kb 60 oldal), így egy hónap alatt végigolvashatjátok, és senkinek nem fekszi meg a gyomrát. Mert hát szerintem elképesztően nehezen olvasható, de amúgy meg érdekes, helyenként picit naturalista, és ami a legjobb (?) az egészben, hogy minden átvezetés nélkül ugrál a helyszínek, az idősíkok, a szereplők, a valóság és a képzelet között... érdekes. Persze nem akarok kamupostokat generálni amit senki nem olvas el, így ha nem jelentkezik valaki a kommentek között hogy ő olvasná, akkor ennyiben maradunk, és majd minenki beszerzi magának (ha érdekli). Ennyi.
A lényeg, hogy boomshineozzatok, hogy ne mindenhol az én nevemet (Jó, van két Pitero meg egy CzB is) lehessen olvasni vezető pozícióban, meg legyen picit izgalmasabb a verseny.
Még lehet hogy írok valamit ma, de lehet hogy nem... Csakaboomshine...
Ajánlott bejegyzések:
![Need for Speed [Part IV. - Két új "csoda"]](https://m.blog.hu/un/unalomblog/image/.external/.thumbs/97635dc16a9a912ea459c384cbb05336_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek