Egy (a lajhárhoz egyáltalán nem kapcsolódó) szóról beugrott, hogy mennyire is bírom ezeket a kis dögöket. Hát az valami eszméletlen volt, amikor az állatkertben mászkáltam, és egy ilyen (hatalmas tempóban) átmászott a fejem fölött, picit megállt, lenyújtotta a fejét, beleszuszogott a fülembe majd megpróbált lemászni a vállamra... mivel ez nem nagyon sikerült, ezért csak lógott tovább és mosolygott.... mármint, nem úgy néz ki a képen is, mintha mosolyogna? Wááá, imádom :) Unokahugom szavával élve: "Olyan kis cukkermukker!"

Juj... ezt nem is én írtam...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.