..all my trouble seems so far away, mondja a "nóta". Hm.

Tegnap tartottuk nagymamám 70. születésnapi "buliját". Egy barátnő, és a család volt hivatalos az ünnepségre, amit nálunk tartottunk meg, összesen 14+1-en voltunk (Azért +1, mert az ovis korú kissrácra nem volt külön számolva se hely, se kaja...). Nem sok, de azért a dolog komoly szervezést igényelt.

Először is a nappalinkat átmozgattunk az étkezőbe, ahonnan az asztalt a nappaliba tettük, és lehoztunk még egy asztalt, hogy egy T betűt formázzanak. Majd még egy asztalt oldalra, az italoknak. Összeszedtünk 14 széket (6 az étkezőből, kettő tőlem, kettő a tesómtól, egy anyutól, egy aputól, egy a fölső, és egy az alsó fürdőből), lecipeltük, kitettük az udvarra a padot, megterítettünk... a szokásos előkészületek, hogy mire a "vendégsereg" megérkezik, már minden készen álljon.

Majd megjött a mamám, és fél órával később a család többi tagja is. Nem tudom, ti mennyire tartjátok a kapcsolatot az unokatestvérekkel, másodunokatestvérekkel. Én a másodunokatestvéreim közül nem sokat ismerek, és nagymamám 5 testvére közül szinte senkit. Vagy csak látásból. Így nem volt egy nagy élmény, amikor megjöttek a rokonok (az átlagéletkor sztem 60-65 év körül lehetett, mert pl ketten már a második generációhoz tartoztak (apu unokatestvére)), és mindenki végigpuszilgatta a "kis Ákost" ("Eeeekkora voltál amikor utoljára láttalak, te talán már nem is emlékszel rám!"), majd megköszöntöttük az ünnepeltet, és kezdődött az evés-ivás.

Ezután a hangulat fokozódott (sok volt a bor), majd este jött a rendrakás. Persze, ez is hozzátartozik a dologhoz (bár a nappalit ma délelőtt rendeztük csak vissza apuval, míg anyu dolgozott). És a jól megérdemelt esti pihenés. Alapjában véve nem volt rossz nap, csak azt az időt hagytam volna ki szívesen, amíg mindenkinek köszönni kellett. Meg amikor Feri bátyám megpróbált rábeszélni, hogy játszak a zongorán "valami fúgát". Jujj, örült volna egy kis "Dragostea Din Tei"-nek.... vagy nem?

Miután este beestem az ágyba, megint annyi baromságot álmodtam hogy ihajj. Nem fogom részletezni, de volt itt minden (Nemzetközi tábor - de k**vajól tudtam angolul, ez is valami, Rossz vonatra szállás - Fehérvááról haza akartam jönni, de sikerült pest felé indulnom, és még hasonlók, találkoztam rég elfeledett emberekkel, meg olyanokkal akikkel még sosem, ésatöbbi, ésatöbbi.). De legalább jól szórakoztam, ez tény. Némelyik álom kifejezetten.... izé... kellems volt. És nem kell semmi rosszra gondolni. De azt már a múltkori leírásból is láthatjátok, hogy nekem bizony érdekes álmaim vannak...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.