Nem fogok filmblogot indítani. De ha már a múlkor szóbajött az igenember, akkor ez is belefér. Az könnyed kis vígjáték, de ez... hááát, nem könnyen emészthető szerintem, de nagyon jó film. A Rekviem egy álomért durvább, egyértelműen, de a filmek nálam mégis egy szinten vannak. És az a legdurvább, hogy valószínűleg az életben nem láttam volna, ha a magyartanárom nem hozza be médiára 12.-ben. Köszönöm neki.

A filmről nem írnék, nézzétek meg a bemutatót az előző postban, és szerintem annyira nem fogja meg az embert (a bemutató maga) de higgyétek el nekem, megéri megnézni a filmet (ezt bizonyítja az imdb 8.1-es pontszáma is, nem sok ilyen magas ponttal rendelkező film van...). És ami a legnagyobb, az a filmzene, már megint. Szerintem a legjobb filmzenék egyike. Nagyrészt szöveg nélküli, de... áááá, nem lehet szavakba foglalni. Ha az Igenembert imádtam, akkor erre nincs szó...

Gyönyörű...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.