Az embert nagyon össze tudják zavarni az álmai. Legalábbis engem. Nagyon gyakran álmodok egy közelgő eseményről, és annak várható kimeneteléről. És ez az érdekes rész, mert van amikor úgy álmodom, ahogy szeretném, hogy történjen a dolog, és minden rendben van, de van amikor hihetetlenül nehéz, már-már megoldhatatlannak tűnő feladattal találom szembe magamat, és elbukok.
És hogy miért írom ezt? Mert ma is olyan hülye álmaim voltak. Például, csak hogy egy rövidített verziót "leközöljek" az egyikből:
Vendégségbe mentünk családilag, valahová, ahol nem számítottak ránk. Az egész "poén" ott kezdődött, hogy míg az adott család háza valójában Marcalitól meglehetősen messze van, mi mégis a régi iskolámhoz mentünk, mert ők "ott laktak". De hiszen ez egy eálomnál tök normális, nem? Hiszen a helyszínek gyakran keverednek. Nem volt nálam a telefonom, így anyu telefonjáról "csöngettem be" (még nézzük el ezt az érdekes tényt is). Namármost, amikor ajtót nyitottak nekünk, kiderült, hogy a férj skót munkatársai vannak náluk éppen vendégségben, de azért csak jöjjünk be mi is. Ezután lementünk egy pincehelyiségbe, majd onnan méglejjebb, az egész alsó rész ilyen képgalériához hasonlított... ott volt egy csomó öreg ismeretlen, gonolom ők voltak a munkatársak. Ezt hamar meguntem, és vissza akartam menni. Csakhogy felfelé nem volt olyan egyszerű az út, mert ilyen csigalépcső alakban lerakott, kétlábú (átlósan) székeken kellett volna felmászni a következő szintre ráadásul egy kb négyzetdeciméternyi kis lyukon keresztül. Ja és persze a függőleges középtől számítva a székek nem álltak a földön (amik megálltak kétlábon, csak ha ráléptem, akkor kezdett billegni), hanem a plafonból lógtak, viszont aminet az egyikre rákapaszkodtam, kiszakadtak. És ennek tetejébe valaki elkezdett mögöttem porszívózni. PORSZÍVÓZNI! Értitek. Vendégségben, egy földalatti képgalériában, ahová csak egy 10x10 cm-s lyukon lehet lejutni. Pont porszívózni. És amikor már majdnem elértem a lyukat, akkor megjelent egy arc felülről, hogy picit legyünk csöndben, mert a TV-ben valami Tamáskát néz a rokonság. Erre visszamásztam, megkértem a porszívózó hölgyet hogy hagyja abba, majd vártunk... és vártunk, és vártunk, és már annyira unatkoztam, hogy felébredtem. Ez 8-kor volt, éppen harangoztak. Mármint a való világban. Tehát ma is korábban keltem, mint "kellett volna".
Jó, mondjuk nem véletlenül most írom ezt a bejegyzést, hiszen természetesen visszalaudtam még, de ezután is olyan "baromságokat" álmodtam, ahol csak általam ismert, és valóságos, de időben és térben teljesen szétszórt személyek és cselekvések keveredtek, hogy az hihetetlen. Ha valaki ért az álomfejtéshez, szívesen olvasnám az előző álmom értelmét kommentben, mert kíváncsi vagyok. Várom a válaszokat (Bár amennyien ismeritek a blog címét egyelőre (velem együtt 3an), nem hiszem, hogy olyan sok verzió érkezne rá magyarázatként.
Érzem hogy ma is unatkozni fogok...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Pitero 2009.05.12. 13:05:26
Tanulj koreait, japánt vagy kínait:-) El leszel vele szerintem:-D
Picit én is unatkozom, pedig rajzolni kéne... No, neki is állok!
Jó írogatást!
Utolsó kommentek