Igen. Napjaink egyik leghasznosabb "találmánya", bár már nem mai csirke. Bármikor,. bárhol el tudjuk érni a másikat, ha be van kapcsolva, vagy épp méltónak talál rá, hogy válaszoljon a hívásra.

A mobilok hatalmas tachnikai fejlődésen mentek keresztül. Kicsit több mint 10 évvel ezelőtt ámulva néztem apu első mobiltelefonját, ami kicsit nagyobb volt, mint egy 3-as elosztó (kapcsolós), volt rajta feliratok, külön MENU, R, M, Hangposta, és egyéb gombok. És 5 különböző csengőhang, az érdekesség kedvéért. Ma már a telefonok egyre kisebbek, könnyíbbek. Pici kompakt, fenyithatós, sétcsúsztathatós, szétfordíthatós, fekete, szürke, pink, piros, kék... te választod ki hogy milyet szeretnél.De nem a technikai fejlődésről akartam írni.

Igen, még nincs 10 sem. Korán van, legalábbis számomra. De jól van ez így, nem baj ha nem lustulok. Felhívtak, fél 10 körül. És ami a legviccesebb, nem is volt téves hívás, és mégis az volt. Mert engem kerestek, de olyan információt kértek tőlem (be kell-e menni ma előadásra), amiről gőzöm sincs. Vicces :) Szegény srác. Ő se nagyon értette a dolgot...

Rövid időn belül ez volt a második alkalom, hogy a telefon csörgésére ébredtem. Múlt vasárnap nagynéném ébresztett reggel 10 után nem sokkal (ami vasárnap még mindenkinek reggelnek számít sztem), mert nem tudja elérni anyuékat, pedig próbálta hívni őket mobilon, vezetékesen is. Nem akartam mondani neki hogy "Nyanyikám, szerintem még tentéznek, és én is azt tenném, ha ki lenne kapcsolva a telefonom", mert én nem vagyok olyan, meg tulképp nem gondoltam volna h 10 után apuék még pihennek (pedig ez volt a helyzet...).

Apu szerint ki kéne kapcsolnom éjszakára. Lehet. Viszont én szeretem, ha elérhető vagyok. Volt már (igaz elég régen), hogy éjjel felhívott osztálytársam, mert lelki támaszra volt szüksége, és rám gondolt. És én hallgattam meg, és örültem hogy segíthettem. Persze az is előfordult, hogy halnali 4kor azért hívtak föl a nyáriszünet elején (suliban mondatm nekik hha mennek valahová hívjanak engem is mert unom hogy egész nyáron nem csinálok semmit), hogy megyek-e dinnyét lopni. Hát, ezt az ajánlatot azért kihagytam. Olyan is előfordult, hogy 16 évesen hívtak, hogy itt állnak a ház előtt kocsival ,menjek már le autózgatni picit. És senkinek nem volt még jogsija, természetesen. Persze, nem azzal, hanem benzinnel megy, de... ez nem az én stílusom. És előfordult már, hogy reggel 6-kor azzal kerestek hogy "Szia Józsikám, akkor elvihetem ma a fűnyírót?" Én meg gonosz voltam, és csak annyit válaszoltam: "Ha eljössz érte, el!"

Ja, mégvalami eszembe jutott: szintén éjjel hívtak, valamikor jó későn, nemtom. Egy lány volt. Azt hittem valami netes ismerős, vagy valaki a suliból (ismeretlen szám volt). De beszéltünk vagy 15 percet, amiből kiderült, hogy tetszem neki, és biztos nem akarok-e vele járni, megytárgyaltuk hogy mióta vagyok együtt a barátnőmmel és hogy a döntésem végleges, és elbúcsúztunk. És amikor letette, akkor köszönt el tőlem, hogy "Sajnálom, és jó éjszakát, Peti..." Wááááá, de mire felhomályosíthattam volna, már letette. Pedig itt nem akartam gonosz lenni...

Hogy a fűnyírós ügy vége mi lett, azt nem tudom... de továbbra is úgy vagyok vele, hogy bármikor, bárkinek szüksége lehet rám, és ha éjszaka van, és olyan hív, aki fontos nekem, akkor neki szeretnék elérhető lenni. Ha meg nem, akkor anyázok (esetleg jót röhögök, mint a dinnyelopáson), és visszalaszom. Vagy, felkelek, és megírom blogba hogy "mámeginfelkeltettek"... :)

A végére egy klasszikus vicc:

Padlizsánnak hajnali kettőkor csöng a telefonja. Álmosan felveszi:
- Halló? Mit akar?
- Semmit.
- Miért ilyenkor hív?
- Ilyenkor olcsóbb...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.