December 1. A tél - mintha csak tudná, hogy már a naptár szerint is ő uralkodhat - egyből fehér, puha lepellel kezdi beborítani a tájat, és sűrű hóeséssel köszönti három hónapos uralkodásának első napját. Az elmúlt hét végén már ugyan megmutatta, hogy hamarosan eljön az ő ideje, de az csak amolyan bemutató volt a nagy film előtt. Ezen a napon azonban már tél van, hivatalosan is. A hó apró pelyhekben, de sűrűn hullott a hűvös, derengő hajnalon, és apró lépésekben haladt arrafelé, hogy fehérséggel borítsa be a várost.
A fiatal férfi persze ebből semmit nem vett észre: békésen szunyókált az ágyában. Épp a másik oldalára akart fordulni, álmában szobája átrendezéséről elmélkedett - persze mint ahogy az álmokban lenni szokott, a szoba elrendezése egyáltalán nem hasonlított a valósághoz -, azonban a mocorgás helyett hirtelen felpattant a szeme. Egy pillanat alatt felmérte a helyzetet: világosodik.
- Basszus! - fordult meg a fejében, és szinte látni vélte, ahogyan agyában cikáznak a villámok: ha világos van, akkor késő van, ami azt jelentette, hogy átaludta az ébredése tervezett időpontját. Ráadásul úgy, hogy egyáltalán nem ébredt fel a telefon zörgésére. Ha kívülről szemléltük volna ebben a pillanatban, azt hihetnénk, hogy feladta, talán egy pillanatra meg is ingott, nagyon csábította a kellemes, meleg ágyikó, de már megsziládrult benne az elhatározás. Még nincs veszve minden.
Előkapta a telefonját és ránézett: 6:56... Hát igen, ez előre borítékolható volt a világosságból. Pedig ő 5 körül tervezte az ébredést. Igazából aludni sem szeretett volna, de a fáradtság legyűrte: úgy ahogy van, ruhástól dőlt be az ágyba egy kis pihenésre, és ez lett a vége. Egyik kezével még az álmot dörzsölite ki a szeméből, miközben emeletes ágya létrájához mászott, majd hirtelen leugrott - és megrándítjottaa bokáját. Halkan káromkodott magában, hogy ne ébressze fel még alvó szobatársait, majd egyből az asztalához ült, ahol szanaszét hevert az előző este félbehagyott munkája: a jegyzőkönyv...
[...]
Maga sem érti, de alig két órával később már a buszmegállóban didergett. Sikerült befejeznie a 8 oldalas irományt, a sok piszkozat és számolási papír összegyűrve hevert a szelektív hulladékgyűjtőben, míg a letisztázott (ám jelen esetben kissé gyorsan írt, így kevésbé szépen kerekített betűkből álló) jegyzőkönyv a vállán lógó táskában pihent. Még reggelizni is volt ideje indulás előtt, sőt, egyszer sikerült átolvasnia a mai mérés anyagát is. Nagyjából 10 perccel később befut a busz, ő pedig lerázza magáról a havat, és felszáll... mostmár biztos, hogy el fog késni...
[...]
A busz csigalassúsággal haladt: a hó szó szerint megbénította a város közlekedését.
- Talán mégis jobb lett volna átszállni a villamosra... na mindegy... - gondolta, majd tovább beszélgetett ismerősével, akivel a megállóban futott össze. Tanulni szeretett volna a mérésre, de nem érzezte helyénvalónak, hogy magára hagyja a másik srácot. Úgyis olyan unalmas az út, és olyan ritkán van lehetősége az időt beszélgetéssel elütni: legalább kihasználja a lehetőséget, hogy jobban megismerje a másikat...
[...]
A terem előtt áll, az ajtó nyitva. Közel 15 percet késett, de nem tehet róla, hiszen a busz jóval lassabban közlekedett a hó miatt a megszokottnál. Persze, kihagyhatta volna a reggelit, de azt senki sem szerette volna, ha összeesik a lézer előtt. Jobb ez így... nagy levegőt vesz, és belép az ajtón...
[...]
Lehajtott fejjel sétál lefelé a lépcsőn. A ruhatárhoz lép, odaadja a bilétát: cserébe megkapja a kabátját. Jó ütlet volt, kompenzálja a ma elkövetett korábbit: Amikor ő kapott a kabátért cserébe egy sorszámot. Lassan tekeri nyakára a sálat, felhúzza a zippzárt a kabáton, haját begyömöszöli a sapka belsejébe, majd ismét - így másfél órával később - nagyot sóhajt.
- Hát... ennek a napnak is vége... - gondolja, és kilép a hóesésbe...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mamondom 2010.12.01. 20:13:28
saakos 2010.12.01. 20:52:20
De örülök hogy tetszett :)
Utolsó kommentek