Pont ma reggel néztem bele a táskámba, és gondoltam arra, hogy ki kéne tenni a sapkámat belőle, merthogy úgyse veszem fel, hisz az idő megelszik, nekem meg úgyis össze van fogva a hajam, úgy meg ha felerőszakolom a fejemre nagyon kényelmetlen...
Áh, mindegy, bennhagytam.
Este az orrom előtt ment el a 33as, negyed 10kor. 15 perccel később indul a következő. Hogy ne fagyjak szét, elintultam tempósan előrefelé (lesétáltam 5 megállónyi távot), és felvettem a sapit... áldom az eget, hogy nálam volt, különben letörött volna a fülem.
Asszem még bennmarad a tatyó első zsebében... elfér.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek