nem értem az embereket. hogy lehet valakinek olyan hirtelen hangulatváltozása, hogy beszélgetsz vele, tök jól elvagytok, aztán 1 perc alatt úgy lehúz magával a mélybe, hogy azt sem tudod hol vagy, élsz-e még, vagy mi a lóf*sz van...
és csak nézel, nézel, nézel...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://unalomblog.blog.hu/api/trackback/id/tr241448813
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Pitero 2009.10.15. 23:49:08
Sajnos előfordul!
Elég egy-egy zavaró gondolat, és onnan már tökmindegy, milyen kedved volt előtte. Nagyon szar!
Elég egy-egy zavaró gondolat, és onnan már tökmindegy, milyen kedved volt előtte. Nagyon szar!
Kizumaci 2009.10.16. 14:42:48
Ez én voltam, ugye?
Kizumaci 2009.10.16. 16:26:41
A szoknya kezdte... Eszméletlenül fölhúzott. Aztán meg már a csalódottság is eluralkodott rajtam, és így tovább...
De nem egyszer mondtam már, hogy nagyon gyorsan meg tud változni a hangulatom. Ez vagyok én.
De nem egyszer mondtam már, hogy nagyon gyorsan meg tud változni a hangulatom. Ez vagyok én.
Kizumaci 2009.10.16. 16:29:15
Jahm, és sorry. Nem akartalak téged is fölmérgesíteni. De ezen már amúgy sem tudok változtatni.
Kizumaci 2009.10.16. 20:07:22
:) *nagyölel*
Utolsó kommentek