Hajj... hosszú nap volt a mai... főleg a vonatút...

Először azt hittem hogy nem lesz ülőhelyem, de a várakozásaimmal ellentétben mégis lett. De még Budatétnyben felszállt 3 másik csaj, akik odakéreckedtek mellém. Bár zenét hallgattam, így is hallottam mit beszélgetnek (korombeliek lehettek kb, mint kiderült ők is ott laknak a koliban), és hát néha - hogy Beliczai Balázs szavaival éljek - nagyon nehéz volt úgy tennem, mintha azon nevetnék amit olvasok, főleg, hogy nem volt nálam könyv. De sok érdekes infót megtudtam. Például a nevüket (Az egyik Réka volt, a másik kettőre már nem emlékszem, ha mondaná valaki akkor viszont egyből tudnám hogy "AZ!"), hogy az egyikük fél az esernyőktől (pff), néhány pasiügyet, meg hogy egy-két pasi milyen "cukker", de a frissen megismerteknek mindnek van valami defektje, például az egyik srácnak egy fülében két fülbevalója van, egy másik meg a park közepén ked el tornázni csak úgy heccből. Kiderült továbbá, hogy mennek kolbászfesztiválra Békéscsabára, és az majd "Júúúúúúúúúúúúúúúúúúj de jó lesz" (kézrázás, visítozás.... szex és new york). Meg hogy most hétévégére Lillához mennek fehérvárra, akik 5en testvérek, a legidősebb báttya autista, de Lilla szerint nem is az, a legfiatalabb meg fogyatékos, de a középső báttya meg a húga tök normális... húú. Mindez egy órán keresztül. De nem volt rossz.

Fehérvártól meg tök nyugis volt a dolog, laptopoztam... csak a leszállás előtt egy megállóvaé vettem észre hogy Sikával együtt utazunk, ugyanis akkor jött ki a kocsi másik feléből a leszálló részbe. Nagy lelkesen odaálltam mellé, és jól kihúztam magam, hogy kiprovokáljam, hogy rám nézzen. Ő rám sandított, majd visszanézett maga elé... egy pillanatra elbizonytalanodtem, hogy tényleg ő-e az, de csak egy pillanatra, hiszen egyébként biztos voltam benne, nem sokat változott. Ő meg - mint később kiderült - azt hitte valami csövi vagyok (pedig nem is voltam annyira szakadt), mert pesten is mindig azok találják meg. Hehe...

No mindegy, itthon már minden oké, csak nagyon fáradt vagyok... asszem amint nem lesz miért maradnom msnen megyen én is aludni... néha azt is kell...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.