Mananapság nagy divat a a blogindítás. Az internet elterjedése eltörölte a távolság állította határokat. Ma már egyáltalán nem meglepő, ha egy tőled 200 (vagy több) km-re élő emberrel tartod a kapcsolatot, erre rengeteg formában van lehetőség. Barátságok, szerelmek szövődhetnek olyan emberek között, akik élőben soha nem is találkoztak, vagy találkozhattak volna az internet nélkül. Vagy ha mégis, akkor egyszerűen elmentek volna egymás mellett az utcán. Néhány évtizeddel ezelőtt ez szinte elképzelhetetlen volt, csak a környezetedben élőket ismerted.
Az internet fejlődésével az információáramlás is felgyorsult. Régen újságot olvastak az emberek, majd elterjedt a rádióhallgatás, és később megindult a televízió térhódítása. Aztán jött a net... ma már mindent megtalálhatunk rajta egy kis utánajárással, kezdve személyes adatoktól, médiafájlokon, képeken keresztül a bulvárhírekig (és persze a személyes blogokig). No, én viszont elkanyarodtam egy picit.
Van egy ismert (?) beszélgetésrészlet, szintén kering az interneten, ami így szól (felékezetezve):
<TomcatMWI> hja, ha az embernek nincs szociális kapcsolata, mindenkihez próbál beszélni
<TomcatMWI> ebből lesznek az utcán motyogó öregasszonyok
<garg^work> meg a bloggerek
És szerintem, van benne némi igazság. Persze elferdítve, eltúlozva. De miért ír valaki (személyes) blogot? (Mert persze ha az aranyhalai életéről vezeti, vagy - mint plédául a BME-ÉMK Karima blogja - F.Y.I. jellegű tájékoztató blogról van szó egy bizonyos csoportnak vagy közösségnek, akkor az más tészta.) Szerintem azért, mert szeretné, ha azt mások is elolvasnák. Egyébént nincs értelme ezt feltenni az internetre, amin - mint azt az elején oly szépen ecseteltem - bárki hozzáférhet rövid utánajárást követően. Magának kézzel naplóba, vagy esetleg, ha megszállott gépfüggő az illető, saját dokumentumokba írogatna.
Személy szerint azért indítottam, mert unatkozom. Unatkozom, hiszen azzal telnek a napjaim (nagyrészt), hogy a gép előtt punnyadok, esetleg fekszem a napon mióta jó idő van, illetve néha azért valami hasznosat is csinálok (Ide tartozik a munkám - ha van, illetve az ebéd elkészítése a családnak néhanapján. Plusz ha van miben, apunak tudok segíteni a kertben, vagy hasonlók. De nem ez a lényeg.).
Nem mondom, hogy naponta írok valamit, de lehet hogy lesznek napok, amikor többször is. Majd kiderül. Egyszer minden kiderül...
És köszi, ha végigolvastad ezt a kisregényt :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
saakos 2009.05.11. 14:41:24
Kizumaci 2009.05.11. 20:40:29
Hajrá, írogass csak minél többet! :)
Utolsó kommentek