Hát igen, ez volt múlt hétvégén (17-18), amikoris két napot töltöttem a papám szőlőhegyén a szüleimmel.

Idén papám egészségi állapota annyira leromlott, hogy belátta, nem tud tovább foglalkozni a pincével és könyékével, így ránk hagyta a területet, csináljunk vele amit akarunk. Az egyetlen probléma, hogy a hegy tőlünk 90 km, de a mai világban a távolság már nem akkora akadály. Először a pincét tettük rendbe úgy ahogy, hazahoztuk a ruhákat kimosni, poharakat, evőeszközöket elmosni... ami nem kell vagy használhatatlan azt kidobáltuk, valamint úgy-ahogy rendet raktunk, így mostmár egész pofásan néz ki a trület. Kint összeszedtük a tavaly ősszel lehullott leveleket, és lekaszáltuk az egész területet (bár az alsó részen még mindig vannak e téren hiányosságok, de tény hogy rengeteg a munka).

Ezt követte a külső terület komolyabb átformálása. Mivel apu nem ért a szőlőhöz, valamint közel egy éve senki nem foglalkozott vele és amúgyis elvadult, elhatároztuk, hogy kivágjuk a tőkéket, és átalakítjuk a terület arculatát. Ez hatalmas melónak ígérkezett, egyelőre még csak ott tartunk, hogy a pince előtti lugast lebontottuk teljesen, valamint az alsóbb domboldalból kibontottam egy kordont, de még van ha jól emlékszem 6-7, plusz lejjebb vagy 100 tőke... ezen felül ottvannak még a félig kiszáradt gyümölcsfák, a rossz kerítés, és sok más, amivel még nagyon sok munkánk lesz.

Az elmúlt hétvégén bemelegítésként szúnyoghálót fabrikáltunk az ablakra, majd nekiálltunk az új lépcső bevágásának a domboldalba a régi helyére, ami lassan tényleg balesetveszélyessé vált. A munka mindkét napot igénybe vette így másra nem is maradt időnk, de persze ez nagyrészt annak köszönhető, hogy apu túl precíz, bár tény hogy a lépcsőnk így sokkal kényelmesebben járható: minden belépés 30 centis, és minden fok emelkedése pontosan 16 centi. A méricskélés több időt vett el, mint a tényleges építés, azaz az ásás, a lécek letétele (ha nem számoljuk a vízszintméréseket meg a magasság és távolságméréseket, mert az ugye itt lassított igazán) és a döngölés.

Az este vicces volt, csináltam pár jó képet és rájöttem hogy 1000-es ISO-val egész jó csillagos eset lehet fotózni már 8 mp-s záridővel is állványról (szóval Milán, próbáld meg az ISO-t felnyomni maxra amit a géped tud és úgy fotózz akár rövidebb záridővel, így nem fog megcsúszni az összes csillag és mégis részletesebb lesz a kép, max utólag kell egy kis utómunka és zaj-eltávolítás a képre). Ezen felül nem sok minden történt, csak annyi hogy kényelmetlenül és keveset aludtam, ráadásul éjszaka vihar is volt ami általában nem zavar, de ilyen rossz körülmények között ez is megnehezítette a dolgomat.

És hogy mindezt miért írtam le? Mert tetszett a címben említett idézet :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

milu89 2010.07.26. 14:26:02

Kösz a tanácsot, majd kipróbálom! Egyébként szerintem is jó az idézet :)

Válasz erre 

Mamondom 2010.07.27. 07:35:44

Ha már belekotyogok: mindenképpen hagynék pár tőkét. Részben azért, hogy emlékeztessen a papára, részben azért, mert megőrzök valami hangulatot abból, ami régen volt. Nem annyit, hogy bort kelljen csinálnom belőle, de jelzésként valahol azért azt hiszem hagynám. Aztán hogy tőkén-e, vagy felfuttatnám valahová kapu fölé, már helyi lehetőség kérdése. Na persze meg a Tietek. (Mert az más, ha látni sem bírjátok már valami miatt.)

Válasz erre 

saakos 2010.07.27. 10:44:37

Nem rossz ötlet, mi is gondoltunk rá. Csak igazából az a baj, hogy a szőlővel tényleg foglalkozni kell ha ott van, különben teljesen tönkremegy, és egyáltalán nem szép emlék, ha amikor ránézel, egy lisztharmatos, satnya kis szőlőtőkét látsz, mert senki nem kezelgeti. Nem is a termés hiánya a legrosszabb, hanem pont, az, hogy az emlékeidben nem ilyen volt. Anyuék most is elszomorodva szoktak körülnézni, hiszen régebben egy virágzó, szépen rendbetartott hegyoldal volt szép szőlőkkel, gyümölcsfákkal, paradicsommal, borsóval, babbal, most meg egy nagy gezmet az egész, a szőlő elvadult, a gyümölcsfák kiszáradtak, hatalmas a gaz, a csalán, még satnya akácfák is össze-vissza benőttek.

Ezen felül ha pont szőlő maradna meg, ami esetleg vadon is teremne pár szemet, csak odaszoktatná a vadakat, úgyhogy azt hiszem, nosztalgiából nem hagyunk meg, maradnak a régi képek a szüretekről és az emlékeink...

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: