Egy régi bejegyzés

Címkék: saját élmény

2009.11.07. 13:13

Már régóta meg akarok írni egy bejegyzést, asszem 4 hete esett ez az eset (akkor még az eső sem esett - ezdeszép :D), szóval jöttem fel vonaton - ja egy kis kitárő, most szombaton amikor jöttem fel, 'fehérvárig unokatesómmal utaztam, utána meg átszálltam egy szmélyre, hogy itt Budatétényben szállhassak le, már szedtem elő a zenémet, hogy mostantól egy órán át magyányozan hallgassak valamit, amikor egyszercsak egy Ákos kiáltást hallottam, és ahogy oldalra néztem, megláttam egy felém száguldó, lobogó hosszú hajú srácot, akiben rövid tétovázás után felismertem Ambrust. (Még kitérő innen is, hogy nemigaz, hogy minden ismerpsöm a szünetben volt fodrásznál... Ambrus, Milán, Bálint, és még egy csomóan mások. hihetetlen) Szóval mégsem ültem egyedül, hanem elbeszélgettem vele az időt. Végül ő is leszállt velem tétnyben, mert akkor kevesebbet kell sétálnia, ha busszal megy az albiba, igaz sztem így azért lassabban ért oda, minha kelenföldig vonatozgat. Meglepett hogy ugyanazon a vonaton összefutottam egy ismerőssel :) - izé, hol is tartottam, az eredeti sztoriban? Ja, hogy jöttem fel, és minden baromság az eszembe jutott. Ezt hívják asszociációs láncnak, amit most én itt röviden felvázolok nektek. Asszem.

Szóval ugye vonatozgattam, ebbpől indult ki az egész. Aztán eszembe jutott, hogy nekem most egyszer kell átszállnom, de ha Marcaliból jönnék, akkor kétszer kéne. Erről eszembe jutott, hogy vajon milyen útvonalon lehetne Magyarországon menni valahonnan valahová a lehető legtöbb átszállással, persze úgy, hogy arraaz átszállásra tényleg szükség van, és hogy egy vonalon csak egyszer megyek végig, tehát az nem ér hogy valahová elmegyek, átszállok, aztán ugyanarra visszamegyek, és megint átszállok, és így 2 átszállásom volt 1 helyett. Vagy hogy egy vonalon leszállok és a következő ugyanarra haladó vonatra fel. No mindegy, szóval ilyden baromságokon gondolkodtam, és arra jutottam hogy sztem kb 5-6 átszállásos utat lehetne elképzelni, annál hosszabbat nem nagyon. De ki tudja, lehet van hosszabb is. Aztán eszembe jutott mit szólnának ha én ilyen jegyet akarnék venni a Marcali jegypéztárben, ahol már azon is több 10 percet szenvedtek, hogy kitalálják, mennyit kell fizetnünk egy jegyért, ha Sellyéig akarunk elmenni, pedig az csak 2 átszállás volt. Erről az jutott eszembe, hogy a Juhász András, volt osztálytársam ott lakik (vagy lakott) a vasútállomástól nem messze, és hogy nála voltam párszor mindenféle baromságot csinálni, petárdázni, meg hasonlók. Erről az jutott eszembe, hogy a 18 osztálytársamból kinél nem voltam. Ahogy végiggondoltam, igazából a lakásában csak az Áginak nem voltam, Meg talán a Roland és a Sika házába nem léptem be, csak az udvaron voltam,   vagy a ház előtt, a többieknél mindenkinél (Janine-nak a kéthelyi, itteni családjának a házát néztem, nem pedig a Wuppertal-it.). Vicces. Ekkor jutott eszembe az, hogy én ezt márpedig felírom a blogomra, mert mekkora poén már, és ott röhögtem magamban. Aztán eszembe jutott hogy ezt twitterre kéne feírni, mert oda ugye ezt 140 karakterben kéne megfogalmazni. Erről eszembe jutott a twitter megalkotoóinak valami díjkiosztón előadott beszédje, ami ennyi volt: „We'd like to thank you in 140 characters or less. And we just did!” („Meg szeretnénk köszönni 140 vagy kevesebb karakterben. És meg is tettük!”) Mekkora poén már :D Nagy arcok... Persze a szöveg angolul van, úgyhogy elkezdtem picit angolul számolgatni, és rájöttem, hogy nem tudom, hogyan kell angolul azt mondani, hogy 101... hundredone? onehundredone? onehundredandone? hundredandone? fingom sincs... valaki homályosítson fel :)

A végén pedig arra gondoltam, hogyha ezt elolvassátok, akkor teljesen hülyének fogtok nézni... így van, vagy nem így van? :))

A bejegyzés trackback címe:

https://unalomblog.blog.hu/api/trackback/id/tr841506985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kizumaci 2009.11.07. 16:47:09

Hát... ööm, az a lehető legtöbb átszállás kicsit ijesztő. o.O

saakos 2009.11.07. 18:50:49

ugyan miért ijesztő? :)

Kizumaci 2009.11.07. 19:30:29

Hát öö... 3 órával ezelőtt még azt mondtam volna, hogy mégis ki az, aki ilyesmin gondolkodik? xD

saakos 2009.11.07. 22:21:06

én, természetesen... de ez szerintem nem ijesztő... vagy igen? Nem értelek...

Kizumaci 2009.11.08. 00:25:34

Hát nem, így utólag igazat kell adnom neked: ha te gondolkodsz ezen, az nem ijesztő. Maga a gondolatmenet az ijesztő. Egymagában... Az, hogy ilyesmin is lehet gondolkodni.
süti beállítások módosítása