Az ismerőseim el szoktak ájulni (najó, nem mindenki, csak általában), hogy én hú de ügyes vagyok, meg milyen jól zongorázok, és néha én is úgy érzem, hogy hát igen, ez nem volt könnyű, de megtanultam és el tudom játszani. Azonban az ember néha belefut olyan videókba a youtube-on, ami picit felrázza. Hát ez volt most velem is. Meg igazából már régebben is, csak most összeszedtem az élményeket.
Szóval én nem is tudok zongorázni hozzájuk képest. Először is ez a srác úgy zongorázza amit más hegedűvel se tudna lekövetni (pedig esetleg tanult), hog ihaj, meg alapból, én ezt a számot max akkordokkal, az elejét. De... áh, hallgassátok...
Aztán jön a következő kiscsaj, aki egyedül játsza le két kézzel a 3 kezes darabot. Én is le tudnám ugyanígy játszani, ha három kezem lenne, így sajnos csak az alsó két szólam meg, meg utánaprüntyögöm a végén a felsőt...
Végül pedig egy "klasszikus", amit régen tudtam, mára tesóm már jobban játsza mint én, de egyikünk sem tudja igazán összerakni a gyors résznél a két kezet (négykezesbe azért el szoktuk játszani gond nélkül).
Azt hiszem, még bőven van hová fejlődnöm... és sajnos megint kevesebb az írás saját kútfőből, és több a videó, mint szeretném.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek